2007/07/30
Esős nap
Két hete azon sírtam, mennyire meleg volt. Ma meg... odakint 20-22 fok, eső, borulat. Tökjó. :) Mármint az, hogy most kicsit hűvös van, így nem izzadok szarrá, és felvehetem a kedvenc hosszú felsőmet.
Tessék, tudok én örülni is az időjárásnak!
2007/07/29
Balatoni hét és Harry Potter
Na, megvolt a balatoni nyár. :) Egy hete, vasárnap indultam el itthonról, és tegnap este estem haza.
Ez alatt az egy hét alatt nagyon jól éreztem magam (bocsánat: éreztük magunkat - és egymást (ha nagyon szellemes akarok lenni :) )), volt, hogy csak döglöttünk bent a házban, vagy pancsoltunk az először kellemesen langyos, majd a hidegfront miatt lehűlt vízben (mindig "hullámoztam" - bele-beleugrottam a nagy hullámokba, Balázs csak mosolygott rajtam, meg néha csatlakozott), naplementét néztünk, hatalmas pókoktól féltünk (amiket nem láttunk, csak rettegtünk, hátha előbújnak), átugrottunk Siófokra, Székesfehérvárra Harry Potter 5.-t nézni (ezekről később), ettünk, ittunk, és nagyon sokat sétáltunk.
Na szóval, azért mentünk Székesfehérvárra, mert a "közelben" csak itt volt mozi, ahol friss filmeket adtak. Megnézhettük volna később is a HP-t, de azért mégiscsak annyira kíváncsiak voltunk, hogy muszáj volt most rögtön látnunk. Úgyhogy utaztunk. Maga a film vegyes érzéseket keltett bennem. Egyrészt iszonyat jól meg volt csinálva, szép kis filmet készítettek, látványos volt meg érzelmes, hiperfasza. Másrészt viszont az én betűfaló lelki szemeim előtt a könyv gazdag és részletes elemei jelentek meg, melyek viszont szépen kimaradtak a filmből. Vagy benne voltak, csak egy csavarral átírták a történetet. Mondhatnám úgy is, hogy túlontúl át volt szerkesztve a sztori. Nekem néhol már nagyon távol esett a könyvtől. (Ez a negyedikben nem így volt.) Tudom-tudom, ha a könyvet tartom etalonnak, ne nézzem meg a filmet. Csak annyi, hogy amellett, hogy elismerem, nagyon jó lett a film, hiányoltam bizonyos (számomra fontos) részleteket, melyek beleégtek az emlékezetembe a könyv ikszedik elolvasása után. Na de hát így jártam. Ja, még valami: túl rövid volt. Az előző rész két és fél órás volt, ez meg alig volt kettő. Belefért volna még egy csomó minden. Jó tudom, úgy biztos uncsi lett volna, és sokan kimennek a film közepén. :) Na jó, nem fantáziálok.
Azért nagyon jó a film, nézzétek meg!
2007/07/20
2007/07/18
Bizonyíték
Aki esetleg nem hitte volna el, és álmatlanul forgolódott eme borzalmasnak tűnő tény miatt a kettővel ezelőtti postomban, annak itt a bizonyíték: tényleg 35 fok van a szobában, az emeleten.
Egyébiránt napszúrást is kaphattam tegnap.
Rihes időjárás.
szerk.: ma 37 fok volt.
2007/07/17
A média halála?
Azt olvastam a Népszabadságban, hogy már maguk az újságírók és a médiában dolgozók is vészmadárkodnak, hogy a médiának lőttek, mert itt jönnek a rettegett blogok. Hogy blogot bárki írhat, bárki bármilyen információt fölpakolhat (pl. egy baleset résztvevője hamarabb jut billentyűzethez, mint maga a riporter (?) ...), ami talán hitelesebb(nek tűnhet). Az ilyen egyéni megmozdulásokból viszont hiányzik a többszöri ellenőrzés, ami a médiában és a sajtóban megvan.
Szerintem nem kell ijedezni. Lehet, hogy az USA-ban már verseny van a blogok és a média közt, de itt még nem. És szerintem még mindig könnyebb lehuppanni a TV elé, vagy venni egy napilapot és akárhol olvasni, mint legörnyedni a számítógép elé, és bámulni a monitort. (Na jó, laptop kivétel, az ad valamennyi kényelmet, de nem eleget.) Értem ezt most az átlag magyar lakosságra.
Meg különben is, a sajtó halálát is évtizedek óta emlegetik, mióta megjelent a rádió meg a tévé. És, ha van is enyhe csökkenő tendencia, a sajtó nem halott. Mindig szükség lesz újságokra.
Kánikula
Én nem bírom ezt a meleget. De komolyan. Tegnap itt a szobában 35 fok volt. Harmincöt. A szobában.
Agyhalott vagyok. Ma is ilyen fasza idő lesz, meg azután, meg azután... megyek elásom magam a föld alá.
2007/07/15
2007/07/13
Füstszagúan
Kihagytam valamit a kisvárosi életről szóló postomban. Azt, hogy néha elmegyünk a barátnőkhöz, és főzünk egy jó kis slambucot bográcsban, hogy aztán tele hassal, füstszagúan jöhessek haza. Ahogy ma is tettük. Főztünk, hintán ülve lustultunk, ettünk, dumáltunk, kaptunk jégkrémet :) (danke für Detti), és végül jött a kedvenc tagom: a (lassan) két éves Fecó, Detti unokaöccse. És most végre hajlandó volt nekem puszit adni. :)
90's rulz
Egyik barátnőm, Detti mutatott nekem sooook-sok 90-es évekbeli dizsizenét. És én majd jól átmásolok magamnak párat. Merazjó. Mikor még kicsi voltam... hajj... az egy kaptafára menő, de mégis oly' jellegzetes és dallamos muzsikák...90's rulz! A szerelmese vagyok. :)
2007/07/10
Új vagy nem új?
A Milli most azt hiszi, hogy feltalálta a spanyol viaszt az "új" banános krémtúróval, pedig amiket kiskoromban ettem, mind ilyen ízűek voltak.A rúzs
Az utolsó simításokat végezte arcán. Sminkje tökéletes volt, már csak a rúzs vakító pirosa hiányzott ajkairól.
Kezébe vette a kedvenc darabját, levette a kupakot, majd kicsvarta. Éppen csak elkezdte a műveletet, mikor a kis vörös rúzs hirtelen életre kelt, és kiugrott a kezéből. Saját magával egy laza vonalat festett a tükörre, melyben a nő nap mint nap magát nézte. Magát, ahogy állandóan elégedetlen volt a külsejével. Rengeteg sminkszere volt, jobbnál jobb márkák, melyektől a megszépülést várta.
A rúzs összemaszatolta a tükröt, majd megszólalt:
- Miért csinálod ezt minden áldott nap? Azt hiszed, hogy ha elfeded az arcod mindenféle kencével, tényleg szebb leszel?... - és újabb alaktalan pacát ejtett a tükrön. Az addig formás kis feje most eltorzult, szétkenődött.
- Engem nem ezért találtak ki. Vedd már észre, hogy szép vagy! - újabb vonal a tükrön. - Szép vagy, amikor felkelsz, amikor hazajössz a munkából egy fárasztó nap után, szép vagy szex után... miért hiszed, hogy csak egy rúzs képes gyönyörűvé és kívánatossá varázsolni? - megint egy maszat. Minden mondatánál újabb és újabb firkát rajzolt a tükörre.
- Látlak, mikor fedetlen arccal, nyúzottan nézed magad a tükörben... látom a szemedben a könnyeket, melyek csak azért nem csordulnak le az arcodon, mert lenyeled őket, és előveszed a festékeket... hát nem látod, hogy a férjed szépnek lát? Olyannak, amilyennek megismert... emlékszel? A tóparton... sáros voltál és sminktelen, és ő úgy szeretett meg! Miért teszed hát fel minden nap ezt a maszkot?!... Ő gyönyörűnek lát, a többi ember meg kit érdekel? Lásd meg végre a saját szépségedet, önmagadban!
A kis rúzs, immár üresen, leesett a földre. A tükrön egy négyzetcentinyi üres hely sem maradt. Piros és maszatos volt az egész.
A nő nem tudott már belenézni. Nagyot sóhajtott, mikor a férje lépett be a szobába.
- Szerinted... szerinted szép vagyok? - kérdezte tőle remegő hangon a nő.
A férfi válasz helyett megölelte és megcsókolta. Majd végül így szólt:
- Szép vagy, mint mindig is voltál. Csak sok a smink. - és kacsintott.
- Igazad van - mondta a nő elszántan, és elvonult, hogy lemossa az arcát.
2007/07/07
Forró kakaó, meleg takaró...
Normális vagyok én, hogy nyári melegben forró kakaót iszom?
A válasz: igen! A kakajó jó dolog! :) Mióta élek, ha tehetem minden nap fogyasztok. Lételemem. Kinek a kávé, kinek a tea... nekem a kakajó.
Egyébként néha elgondolkodom rajta, hogy ha majd sikerül a fővárosban berendezkednem, mi mindent hagyok itt a "vidéki életből". Nem tudom, hogy a tősgyökeres pestiek (akik nem járnak vidékre túl sűrűn, és persze belvárosiak) ismerik-e ezt az érzést... hogy az utcánk csöndes, és legfeljebb akkor van zaj, ha építkeznek, vagy ha valami érdekes dolog miatt az utca összes kutyája egyszerre kezd ugatni... hogy (ha már kutya) bármikor kimehetek a kertbe, beleülhetek a hintaágyba, és babusgathatom Dextert, mert ilyenkor mindig odajön nyalizni... hogy bármikor szedhetek cseresznyét a fánkról, vagy paradicsomot a kertből (értsd jól: nyáron), hogy ha bulizni megyünk itt helyben, akkor elég egy maximum húsz perces vagy félórás séta, ha a város másik végében lévő krimóra vágyunk (vagy legalábbis ott vannak a legtöbben...), hogy szembejönnek az utcán az ismerősök... nézni, ahogy fejlődik a város...
Kisvárosban élni olyan, mitha bebugyolálnának egy meleg takaróba. Barátságos, biztonságos (az esetek nagy részében), és... valahogy úgy érzem, itt vagyok itthon.
De ez a takaró is túl meleg lesz egyszer... amikor úgy érzed, le kell vetned magadról, mert már túl meleg, és te inkább már egy kis hűvösre vágynál... úgy érzed, picit túlságosan el is takar... de te megmutatnád magad a nagyvilágnak...
Aztán persze néha visszatérsz a jó meleg takaróhoz. De csak egy kis időre. Mert már máshol is megtaláltad a saját, külön bejáratú takaródat, ami jóval hűsebb...
2007/07/06
Lassú nap
Fáj a torkom, mindenhol izomlázam van a tegnapi tornától, plusz a közérzetem sem a legjobb, hiányzik a Szerelmem, egész nap kelletlen voltam...Megfürdöm, aztán hallgatok egy kis Dimmu Borgirt, míg nem kezdődik a Szex és New York. Ezek majd rendbe hoznak.
2007/07/05
Meleg államtitkár
Lehet, hogy az én készülékemben van a hiba, de nem értem, mi közöm van ahhoz, hogy egy államtitkár (vagy más politikus) meleg?... Senki ne értsen félre, nem ítélem el a melegeket (miért tenném), csak egyszerűen nem értem, miért kell ezt bejelenteni. Ez olyan, mint Monica Lewinsky meg Clinton ügye. Ha nem szivárog ki, bezzeg nem lett volna belőle ekkora ügy (jól érezték magukat és egymást, kész).
Rendben van, hogy legyünk picit liberálisabbak, vagy legalábbis ne legyenek előítéleteink, de ez nekem akkor is tumaccs.
Pfüh
Voltam anyukámmal tornázni (tudniillik órákat tart hetente kétszer), jól megizzasztott, de jó volt... iszonyatos "hajléktalan" vagyok, alig bírok egy normális terpeszülést megcsinálni, az meg, hogy egyenes is legyen a lábam meg a karom, és fogjam meg lazán a lábujjam, egyelőre kivitelezhetetlen... dolgoznom kell rajta...Úszni jobban szeretek.
Mortal Love
Hazafelé a vonaton Mortal Love-ot hallgattam. Nem egy nagy durranás... dark rockos "love metal", téma a szerelem, az énekesnőnek pedig nagyon vékony hangja van, ami nem minden esetben kellemes hangzású. Amúgy hallgatható, csak mondom, nem túl eredeti muzsika.
2007/07/01
Vicces napló
A tizennégy évesen írt naplómat olvasgattam az előbb, és elég sok ponton akadtam vicces dolgokra. Egyrészt nyolc éve még teljesen más impulzusok értek, mint ma, másrészt akkor még nem volt divat az "emoticon" (ez sem: ":)" ), így utólag csak tippelhetek, hogy komolyan gondoltam-e egy-két mondatot, vagy csak poénkodtam.
Az a vicc, hogy nem is emlékeztem egy csomó dologra, és így utólag vagy csak lesek, hogy miaf*szvan?, vagy derengeni kezd valami, és egy hangos "jatééééényleg!"-gel jelzem, hogy eszembe jutott az emlék.
Szeretem a régi naplóimat. :) Pláne azokat a részeket, amikor írok valamelyik kiszemeltemről, és az egész oldalt elfoglalja az örömteli élmény, hogy kapcsolatba léptem vele: "Rám nézett!!"...
"My spirit is free, I'm more than what you can see"
Linkek
Blogok
Előzőek
- Új blog
- Ez-az
- Vezettem
- Új Dream Theater sláger
- No stress
- Rendszerváltás előtt...
- Végre
- '30-'40-'50
- Ilyen kéne
- Fashiontime
Archív
- június 2006
- július 2006
- augusztus 2006
- szeptember 2006
- október 2006
- november 2006
- december 2006
- január 2007
- február 2007
- március 2007
- április 2007
- május 2007
- június 2007
- július 2007
- augusztus 2007
- szeptember 2007
- október 2007
- november 2007
- december 2007
- január 2008
- február 2008
- március 2008
- április 2008
- május 2008
- június 2008
- július 2008
- augusztus 2008
- szeptember 2008
- október 2008
- november 2008
- december 2008
- január 2009
- február 2009
- március 2009
- április 2009
- május 2009
- június 2009
- július 2009
- augusztus 2009
- Mostaniak