Kihagytam valamit a kisvárosi életről szóló postomban. Azt, hogy néha elmegyünk a barátnőkhöz, és főzünk egy jó kis slambucot bográcsban, hogy aztán tele hassal, füstszagúan jöhessek haza. Ahogy ma is tettük. Főztünk, hintán ülve lustultunk, ettünk, dumáltunk, kaptunk jégkrémet :) (danke für Detti), és végül jött a kedvenc tagom: a (lassan) két éves Fecó, Detti unokaöccse. És most végre hajlandó volt nekem puszit adni. :)