Osztálytalálkozónk lesz szeptemberben. Érettségi utáni, az első.

Nem is tudom, mit várjak tőle... az eltelt 5 év alatt többször találkoztam már pár volt osztálytársammal, volt is egy-két összeröffenés, de olyan igazi, "mindenkiottvan" osztálytali még nem volt.

Tegyük fel, hogy mindenki eljön. Tegyük fel, hogy senki nem szarik bele egykori mikroközösségébe, ahol nyolc évet húzott le. Tegyük fel, hogy senkinek nincsenek annyira rossz emlékei egykori osztályáról, hogy egyetlen nyomorult estére ne legyen képes elfelejteni azokat.

Nekem sem volt döccenőmentes az a nyolc év. Picit mindig kirekesztettnek éreztem magam, főleg akkor, amikor kamaszkoromban rokker lettem. A többiek furcsán néztek rám emiatt, de én álltam a sarat, és vállaltam! :) Gimiben megismert osztálybeli barátnőimmel természetesen tartom a kapcsolatot, de más osztálytársakkal szinte egyáltalán nem.

Komolyan kíváncsi vagyok. Én ott leszek. Rettegjen mindenki! :)

Szombaton éppen Annánál ültünk a kávézóban, ahol dolgozik, és az előző esti csajos partynk képeit néztük vissza a fotógépen. Nagyokat kaccantottunk az érdekesre sikerült műveken, amikor egy faszi, aki bent ült (és előzőleg a biciklijét is betolta a helységbe, sőt, elkezdett mogyorót fosztani), kérte, hogy hadd nézhesse már meg ő is a képeket. Anna türelmesen elmagyarázta neki, hogy ezek magánjellegű fotók, nem tartozik rá. A pasi nekiállt hőbörögni, hogy most akkora dolog lenne neki megmutatni egy képet? Mi csak ültünk, én a meglepetéstől meg sem tudtam szólalni, meg Annu sem, Anna ellenben továbbra is higgadt és türelmes maradt, még akkor is, amikor a csávó közölte, hogy ellenőrt hívat, meg ilyenek, gyorsan fizetett, kirángatta a bicóját, és távozott. Éppen a földön lévő állunkat kapirgáltuk össze, és szidtuk az idiótát ezerrel (ekkora paraszt nem is létezik a földön, hát mégis mit képzel?!), amikor pár perccel később visszajött, és közölte, hogy ő valójában színész, az imént lejátszódott szitu pedig helyzetgyakorlat volt. Elnézést kért, még utánozta egy picit Latinovitsot (a kávézót is így hívják), és elment.

Hát, vannak dolgok.

Egyik kolléganőm ismerőse lúgosító lötty értékesítésével foglalkozik, és ma bejött az irodába. Hozott ph-érték mérőt is, ami lényegében egy pici papírdarabka, és meg kellett nyalni. Nos, kiderült, hogy nekem tök savas a szervezetem! Ez ugyebár abban az esetben áll fenn, ha pl. nem figyelek arra, mit eszem, és keveset mozgok. Hát, hetente egyszer gyúrok, de az tény, hogy bármit megeszek, ami megtetszik! :) Egyébként egy másik kolléganőmnél hatásos volt ez a lötty, de nem szabad hosszú távon alkalmazni, mert akkor meg ellúgosodik a szervezet, az meg ugye a másik véglet. :) Lényeg a lényeg, lehet, hogy egy pici időre nekem is ki kellene próbálni, hátha bejön...

Indul a Bár 2.0! A Bár volt Magyarország első valóságshow-ja, de ahhoz képest tök normális volt, én szerettem nézni. Jó rég volt, 2001-ben. Az origo is megírta vala, és ezen a bekezdésen nyomban felkacagtam: "Hogy milyen koncepció alapján válogat a stáb? Logikusan izgalmas egyéniségekre utaznak: ilyenkor - egy-egy reality válogatója előtt - szokott lenni karakterlista is, amiben olyasféle alapfigurák szerepelnek, mint a romantikus/álmodozó, a hős, a lúzer pasi, a buta szőke nő, a bajkeverő, minden lében kanál lány, a vagány, a pimasz - és így tovább." Most komolyan, ki az, aki lúzerként jelentkezik a műsorba? Szerintem három lehetőség van: 1. aki valóban lúzer, az nem jelentkezik, 2. tök normális, és csak eljátssza, hogy lúzer, vagy pedig 3. tényleg lúzer, és úgy is viselkedik. Az ilyen meg is érdemli, hogy lúzer legyen... :)

A minap az egyik 2003-as Hammerban megtaláltam egy levelezős hirdetésemet. Hihetetlen, hogy csak öt év telt el, mégis mennyit változott a gondolkodásom... ma simán kiröhögném az akkori önmagamat, de persze nem teszem, mert akkor minden szót komolyan gondoltam. Mindenki vót fiatal, no! Egyébként rendszeres hirdető és levélíró voltam a lapban, de aki keresni meri az irományaimat, kötelet kap!

Szeretnék bevezettetni a pszichológiatudományba egy új fogalmat: nyaralás utáni depresszió.

Tegnap előtt jöttünk haza Zamárdiból, de egyszerűen egy kínszevedés nekem visszarázódni a "civilizációba", meg a szürke hétköznapokba. Ott, a Balcsinál nem volt büdös (maximum halszag), nem volt annyi ember (kivéve a Balatonsound feszkó résztvevőit, de az ő társaságukat szerencsére csak két napig "élveztük"), úgy éreztem magam, mintha otthon lennék a saját kis utcánkban, akkor keltünk, amikor akartunk, néztük a tévében a sok "zsé" filmet (gy.k.: szar filmek, melyek a "zs" kategórába tartoznak, az elnevezésért tenksz for zsblog :)), rengeteg sört ittunk (kiábrándításképpen: alkoholmentest :)), hülyére zabáltuk magunkat, és még sorolhatnám. A hazaérkezés éjszakáján még el is pityeredtem, egyszerűen vissza akartam menni, még legalább egy hónapot ott tölteni!

De tudom én ennek az okát. Most életemben először volt január óta, hogy hosszabb időre szabin voltam, ezért sokkal jobban értékeltem a drága szabadidőt. :)

Velkám tu dö ríl wörld, ez a jómunkásemberek élete!

Újra előszedtem a Lacuna Coilt, és rájöttem, hogy tökjó! Olyan négy évvel ezelőtt hallgattam őket többet, azóta nem igazán. Másfelé vitt a zenei ízlésváltozás, de most kicsit visszatértem a digókhoz és az egy szem "szinyorínához". :) Nem egy adrenalinnövelő zene, kicsit depresszív, kicsit belassult, egyszerű, de fülbemászó dallamokkal. Jó hallgatni! :)

plusz még több dal tőlük a youtube-on!

A Viasaton volt egy műsor elhízott háziállatokról. Hát bizony ökölbe szorult a kezem! Egy ember felelősséggel tartozik azért az állatért, akit tart! Magát hízlalhatja felőlem egy tonnásra is, de egy kutyából vagy macskából ne csináljon elefántot! Az egyik kutya 92 kiló volt! Jézusom... merthogy "jaj mindent megadok neki amit kér"... hát anyádat! Ez azt jelenti, hogy beteggé kell tenni az állatot?...