Na

Na itt van a fejem. Segítségül annak, aki még nem látott, az előző posthoz. :)

Betuka :: 19:47 12 komment

Szőke

Körkérdés!

Minden pozitív vagy negatív elfogultságtól mentesen tessék válaszolni!

Szerintetek jól állna nekem a szőke haj? :)
Komolyan tessék végiggondolni!

Betuka :: 10:17 14 komment

Illúzió

Szar érzés szembesülni a saját önbizalomhiányommal.
Eddig végig azt hittem, hogy velem minden oké, mit nekem nagyvilág meg nagybetűs élet, meg emberek, meg minden, amivel valaha csak szembesültem, azt hittem, én mindenhez értek, mindent tudok, senki sem félemlíthet meg.

Aztán az utóbbi pár hónapban rájöttem, hogy én csak egy hangya vagyok a sivatagban. Egy levágott lábú hangya a naaaagy sivatagban. Csalódottan konstatálom manapság, hogy a magabiztosságom jócskán megcsappant. Ráébredtem önnön tökéletlenségemre. Na nem, nem voltam eddig beképzelt sem (mert ez eddig tökre úgy hangzott), csak egyszerűen úgy éreztem, engem semmi és senki nem képes megállítani.

Változtam. Már megint.
Máshogy kezelem a kapcsolataimat, az embereket (igazat kell adjak azoknak, akik azt mondják rám, hogy zárkózott vagyok. Mert tényleg. Nekem ne másszon bele senki az intimszférámba két percen belül, még ha halál szimpatikus is az illető. Ebből nem engedek. Azt viszont rühellem, ha azt mondják, félénk vagyok. Félénk nem vagyok, zárkózott igen. Szerintem nem ugyanaz.), és az élet adta helyzeteket.

Most olyan érzésem van, mintha mindent újra fel kellene építenem. Az önbizalmamat, egész konkrétan.

Talán eddig csak egy rózsaszín illúzióban éltem?...

Betuka :: 14:46 0 komment

Learning to kill

Azért ez már sok...

Betuka :: 19:17 0 komment

Boltolás munkásokkal

Nem ismerem a környéket, ahol most Pesten lakom. Ebből következik, hogy nem tudok arról, kik járnak a közeli ábécébe. Így pedig hajlamos vagyok sortban elindulni vásárolni. Márpedig a bolt és környéke zsúfolva vagyon szakadt palikkal, meg jómunkásemberekkel. Akik ilyenkor hűhaháznak. Amit én nem szeressek. Ilyenkor menekülnék a világból.
Így jártam.

Betuka :: 19:15 6 komment

Úgy élsz, ahogy szeretnéd

Vasárnap éjszaka és hétfőn (míg Pestre nem értem) kicsit édesbús hangulatom volt, így erre a dalra szomjaztam meg. És jól esett, mint szomjas toroknak a víz. :)

Néhány szó, ami mindenkiben az,
És ugyanolyan jó,
Vagy csak néhány nap, ami mindenkiben él,
Örökre megmarad
Bárhol jársz, mindig valaki, valamitől
Kemény, mint a kő
De a szíve nem tud fájni, eljön az idő
Könnyebben törik, mint a jég

Reggel ott, ahol a Nap, ha kel
Éjjel ott, ahol a Hold figyel
Minden csillagon a fény
Hülyeség, hogy nem érdekel

Olyan az életed, amilyet kívánsz,
Figyeld magad, olyan vagy, ahogy élsz
Pont az a story vége, amire vársz
Legyen happy end ha véget ér...

Néhány jel, néha mindenkinek kell,
Hogy nincs egyedül
De bármi is jön, amit másokkal teszel,
Az egyszer visszaköszön
Bárhol jársz, mindig valaki, valamiért
Valamitől fél
De a szív nem bátor, az élet olyan, mint a szél
Hullik, mint fáról a levél...

Betuka :: 17:19 0 komment

Blogajánló

Ajánlok blogot. Jól. Ezt itten ni. :)

Betuka :: 17:18 0 komment

Gyaxi

Ma megyek Pestre, hogy holnap megkezdjem gyakorlatomat a Nők Lapjánál. Kicsit izgulok. :) Két lehetőségem lesz: vagy kávét főzök és megfigyelem, hogy csinálják a nagyok, vagy kapok valami írnivalót is. :D

Betuka :: 10:05 5 komment

Tűzijáték - viharral és anélkül

Tegnap nem volt itt tűzijáték. A városközpontban levő felújítási folyamatok miatt. Hüpp. :(( Bár ha lett is volna, nem jártunk volna úgy, mint a pestiek, mert itt nem volt vihar. Még a levegő is alig mozdult meg.
A budapestieket viszont sajnálom. Nem csak azért, mert egyszerűen, akárhogy nézzük, tragédiába torkollott egy ünnep, egy műsor (erről is megoszlik a közvélemény, de ezt most hagyjuk), hanem mert halálos áldozatok is akadtak. Ki a felelős? A meteorológusok, mert nem tájékoztattak előre a viharról? A szervezők, mert nem figyelmeztették a népet, hogy "bocsi, de öt perc múlva vihar lesz, kérem oszoljanak"? Vagy maguk az emberek, mert hülye fejjel nézték tovább a tűzijátékot, mikor már beindult a vihar?
Mindenesetre szomorú.

Betuka :: 09:58 0 komment

Pingu

Az előbb kiélhettem infantilis hajlamaimat: Pingu volt a Minimaxon. :D Imádom.

Betuka :: 14:10 2 komment

Webcam

Annu szerzett webcam-et, és most azzal szórakoztunk. :)) Tök vicces volt, de ez úgyis csak addig lesz így, amíg még új a dolog, aztán már leshetik az emberek, hogy bekapcsoljuk... :P :D

Betuka :: 21:46 0 komment

Könyök

Mostanában lépten-nyomon beverem a könyököm valahova. Mégsincsenek váratlan vendégeim... a könyököm meg sajog.

Betuka :: 11:20 2 komment

Misheard

Nightwish - End Of All Hope és Wishmaster félrehallva jól. Klippel együtt. :D

Betuka :: 14:31 8 komment

Mint a színházban

Szomorú, amikor az embert hülyének nézik azok, akik (elvileg) szeretik. Persze nem mondják ki nyíltan, csak éreztetik. Egy apró, jelentéktelen kérdésre fél órás, világmegmagyarázós felelet, ha pedig őszinte vagy, furcsán néznek. Marad a művigyor, a színpadiasság, a rongyrázás. Blöee.

Betuka :: 13:47 1 komment

Váltás

Amint azt látni lehet, sablont váltottam.
A linkeket meg a blogolókat kell még visszapakolnom, és minden ugyanaz marad. (Majdnem.) :)

Betuka :: 09:59 1 komment

Konkurencia

Ez az... hadd legyen még kevesebb esélyem munkát találni... :P

Betuka :: 18:57 0 komment

Bugyuta könyvek

Amúgy meg élem az életem, ahogy kell. Nyár van, de szar az idő. A pasim nem tud hozzám átjönni, mert gazt nyír. Kellemesen humoros, könnyed könyvecskéket olvasgatok, még véletlenül sem klasszikusokat. Azokhoz perpill nincs semmi kedvem. Tudom, majd lesz, érezni fogom a tudás- és művelődésszomj kitörő erejét, de most nem. Nem bírom azokat, akiktől megkérdezi az ember, hogy mit olvasnak éppen, és persze, hogy mondanak valami hótt komolyat, klasszikust, régit, közkincs értékűt. Ez még egyszer oké, de ha teszem fel kéthetente megkérdezek egy ilyet, és mindig valami hasonló kaliberű könyvvel jön, na akkor aztán legurulnak a borsók a hátamról. Már meg sem bizgerélnek, csak úgy simán legurulnak unalmukban, meg kínjukban.
Az egésszel csak arra akarok kilyukadni, hogy kellenek noname, bugyuta és kevésbé ismert könyvek is. Azoknak, akik tudják mit jelent a kikapcsolódás szó. Amikor csak azért olvas az ember, hogy elterelje a figyelmét, hogy el tudjon aludni, vagy csak simán kacarásszon egyet.
Igaz, én most nem a feszült munka- (vagy iskolai) tempó miatt olvasok ilyeneket. Egyszerűen csak ehhez van kedvem. És ezt fel is vállalom. Akik ismernek, tudják, hogy nem ezek közül kerülnek ki a kedvenc műveim, nyilván. Hisz amint elolvastam, el is felejtem őket.
De kellenek, hogy rendben legyen a pici lelkivilágom. :)

Betuka :: 11:28 6 komment

Szpem

Hihetetlen, milyen sebességgel szaporodnak ezek a k.. spam-ek. Épphogy kitörlök vagy tizenötöt, fél óra múlva már jelzi a postafiókom, hogy van két új.
Még szerencse, hogy a g-mail kiszűri őket egy külön kaskába. Szeressem. :)
(Ez volt a reklám helye.)

Betuka :: 11:23 0 komment

Triatlon+Bogratlon

A legjobban azt utálom a blogolásban, hogy nem tudom elkezdeni a mondanivalómat.

Úgyhogy... ripityom.

Tegnap meg tegnapelőtt voltunk Tiszaújvárosban, oszt' jó vót. :D Na jó, szóval minden évben megrendezik a Triatlon világkupát kis országunk egyik kémiai és füstölgős, szockorszakban épült központjában, a Tisza mellett. Lényegében egy napos a verseny, de a városban egy egész hétig mennek a programok. Nos, mi vasárnap mentünk, hogy bebizonyítsuk a zsűrinek, hogy tudunk jót főzni, jó hangulatban. Ekkor volt ugyanis a Bogratlon. Hogy mi az? Hohó. Triatlon+bográcsolás= Bogratlon. :)
Főzőverseny, ja. Egész naposra nyúlt az esemény, reggel fél 10-től délután 5-ig. Mi voltunk a Hajdú Legények, és öhönnel (slambuccal, ha így jobban ismeritek) indultunk. Jó kis alfődi parasztkaja, beavatatlanoknak krumplis tészta, akik pedig ismerik, tudják, hogy ez TÖBB, mint krumplis tészta. Bogriban sütött, 32-szer megforgatott, isssteni kaja. :) Meg is nyertük a legjobb tésztaétel kategóriát. :) A városi zsűrin kívül Nacsa Olivér (mint "sztárvendég") is értékelte a kajákat. Mikor apukám kérdezte tőle, hogy mi a véleménye (ő volt a szakács), annyit mondott: "Megmondom Norbinak, hogy hagyja a picsába az Update-et."
Nyertünk utalványt az egyik tiszaújvárosi vendéglőbe, meg pezsgőt. Leszámítva, hogy felpuffadt a pocim, meg hogy lassú volt a zsűri, meg hogy megfájdult a fejem közben, egész jó volt a program, jól éreztük magunkat. :)

Hétfőn szar idő volt, ígyhát a gyerekek kénytelenek ilyenkor bent ragadni a lakásban, és Született feleségeket néznek, felirattal. Második évad. :) Remélem nem lettünk függők... iiimááádom azt a sorozatot!
Délután hatkor nem esett, így lehetőségünk nyílt a futóversenyre is elmenni. Mármint a városiak futottak, kábé ötszázan. Mi is. :) Két kilométer volt a táv, tulajdonképpen egy nagy kör a városban. Szép lassú tempóban (egyszer sem leállva) kábé a középmezőnyben végeztünk. Jó volt az egész napos punnyadás után. :) Este Torres Dani és a Veni Styx volt. Nos, Daninak még mindig nincs hangja :), de nagy showman, állandóan grimaszolt, teljes szenvedéllyel zenélt, és dicséret illeti a zenekar tagjait is, mert nagyon jól zenéltek. A hangulat megvolt, szóval... csak így tovább, fiúk. :)

Ma meg hazajöttünk.

Betuka :: 19:49 3 komment

Zene

Ha már zene. Mondanék ajánlót. :)

• Nelly Furtado: Loose. Szokatlan hangzás a mi szeretett Nellynktől (ez de hülyén néz ki leírva), de nagyon ottan vagyon. Leginkább hiphopos elemekkel átitatott lemez, a csaj pedig levetkőzte eddigi hippiszerű, rózsaszín-narancssárga jellegét, és átvette a helyét egy dögös, szexis és tüzes nő, ami azért furcsa, mert Nelly pont előtte szült. :)
• Road: Második Harapás. "Mocskos, rozsdás metál". Ennyi. :) Hallgassátok, törjetek, csapassátok... éjjen a rock'n'road! :D *villa*

Betuka :: 20:08 5 komment

Még egyszer

"Nem hiszem el még egyszer, hogy mindig félnem kell..."

Ha meghallom, elkezdem dúdolni. Pedig... pedig. :)

Betuka :: 20:06 0 komment

Albérlet

Először is, jól megfáztam valahol. Valszeg Kottán, de miért? Azért, mert kint ültünk egész íccaka meg hajnalban? Hacsak nem volt valaki ott megfázva, és nem tőle kaptam el. Márpedig inkább ez utóbbi lehetséges... Na mindegy, most már b..szhatom (bocsi), küzdök a takonnyal meg a köhögéssel.

Tegnap voltunk Nórival (leendő lakótársam) Egerben, hogy albit keressünk. Egy goromba buszsofőrrel nyitottam a napot, de ez még semmi, mert a nap végén is volt egy. Nem tudom mi van manapság...?
Vettük a Hevesi Aprót, és végigböngésztük. Mindenképpen ketten akartunk lenni, egyrészt, mert jó csapat vagyunk, másrészt Nóri nyugalmat akar, mert írni akarja a szakdogáját (mellesleg én is), harmadrészt nem szeretünk jópofizni idegen csajoknak. Tévedés ne essék, nem vagyunk antiszociálisak, mindketten szeretünk ismerkedni, bulizni, de majd ha nagyon akarunk bulizni, mi megyünk oda, és nem kell, hogy otthon legyen, főleg akkor, ha nem akarjuk. Na.
A legolcsóbb helyek (ahova 2-3 embert kerestek maximum) voltak a legputribbak. Hát nyilván. Az első egy rettenetes, kiállhatatlan modorú pasi volt (mármint a főbérlő), akiről sütött, hogy lenézi a fősulisokat, csak azért adja ki a lakást, hogy pénze legyen. A második egy idős néni volt, akinek volt egy tündér kuttya, no de a lakás... ehhh... mintha bementem volna dédnagyanyámhoz. Ősrégi bútorok, virtinek, benne nippekkel (bár lehet nem voltak ott, csak odaképzeltem...), dohos szag... no szóval kissé nyomasztó volt. A többi hirdető már vagy kiadta a lakást, vagy hülyeségeket beszélt, vagy mittudomén. A végére két választási lehetőségünk maradt. Egy városközpontban lévő, sulihoz közeli lakás, egy nagy szoba, konyha és fürdő, nem épp óccsóért, a másik egy jó messze lévő, hipermodern, zsír új, gyönyörű panzió, ami olyan volt, mint egy pici koli. Az picit olcsóbb lett volna, de ellenkezett volna elveinkkel, tehát hosszas mérlegelés után eldöntöttük, hogy marad a drágább, de teljes nyugalom, és jó megközelíthetőség.
A buszt hazafelé lekéstem, felszálltam a debrecenire, ami végigtötyörgött fél Magyarországon. Fél 9-re csak hazaértem, úgy, hogy 4-kor indultam...
Egy picit voltam csak fáradt.

Betuka :: 10:47 0 komment