Vasárnap este koncert volt. Mégpedig a Wigwamban. Mégpedig Forever Slave, Firewind és Kamelot. A cím remélem kellően érzékelteti, milyen véleménnyel vagyok a kronológiai sorrendben felsorolt fellépő zenekarok produkcióját illetően! Na de kifejtem én bővebben, türelem tornaterem.

Kezdődött tehát a gótos beütésű Forever Slave-vel. Nem tudtam, hogy sírjak-é, vagy nevessek. Hanem arassak. Mert a zene unalmas és semmitmondó volt, az énekesnő ("énekes"nő) förtelmes. Nem tudom, kinek rokona/nője/haverja a csaj, de ha azt mondják, hogy a tehetsége és gyönyörű hangja miatt vették be a zenekarba, hát leharapom a nagylábujjam. Az, hogy nagyon szépen mosolyog, nem elég. A mikrofonon keresztül is alig lehetett hallani a hangját, és az is elszállt, mint a szó. Nehari a rajongóktól, de nem volt jó, na.

A Firewind már értékelhetőbb produkciót hozott. Pörgős, dallamos metált nyomtak a görögök (mert görögök ám!), lelkesek voltak, eltalálták a fílinget, és lényegesen jobb előadónak bizonyultak, mint a Forever Slave. Lehet, hogy a mediterrán vér miatt is. :)

Aztán jött a Kamelot. Akkorra már nagyon fájt a lábikóm, de türelmes voltam, és megérte! Profi volt a zenekar, és most legalább láttam, nem úgy, mint a Nightwish-en, mert most kábé a negyedik sorban álltam.Na szóval, a Kamelot jól is hangzott, jó volt a hangosítás, új basszer volt (a turnéra), meg hoztak vokalista lányt is. Az énekes, Khan jól beöltözött, folyt is róla a víz rendesen... egyébként vele kapcsolatban volt egy olyan fura érzésem, mintha ismerném. Persze nem ismerem, most láttam életemben először élőben, de valahogy mégis... biztos ismeritek ezt az érzést. Na mindegy, megállapítottam magamban, hogy úgy néz ki, mint egy tarajos kismalac. :) Ez természetesen nem fika akar lenni, mert nekem nagyon szimpi a csákó, de akkor is arra emlékeztet. Mellesleg tetszik a stílusa. A koncertben amúgy is az jó volt még, hogy nagyon közvetlenek voltak, volt sok dumcsi, meg ilyenek. Megérte elmenni! :)

Már megint új szerelmem van. Mármint zenében. Jelenleg Warrel Dane, a Nevermore énekesének szólóalbuma az ász. Aki nem ismeri a zenekart: a Nevermore egy súlyosabb, depresszívebb, metálosabb zene, ha hallgatod, az jut eszedbe: ezek őrültek. Mindjárt itt lesz a világvége. :) Valahogy így. Ezzel szemben WD lemeze könnyen emészthető, az énektémákra helyezik a hangsúlyt, minden egyes dal külön "sláger" lehetne. Na persze a befordulós, depis érzés itt is megvan, de ez inkább egy rockosabb album, néhol gótos elemekkel, és persze nem szalad sehová. :) Fülbemászó dallamok, mély érzelmekkel teli szövegek, kurvajó refrének!

Egy kis ízelítő: Brother című szám. Elég depis, szomorkás, jól megmondós.

Egy másik: When We Pray. Ez nem depis (annyira), nagyon jó, főleg a refrén.

(Szegény pali mellesleg nem túl szép, de ez a tény elhanyagolható a zene mellett. :))

Mostanában olyan filmeket és könyveket olvastam, amelyek egész egyszerűen össze voltak csapva. Kezdem a könyvvel. Agatha Christie, mostanában kattantam rá. Tíz kicsi néger, Gyilkosság Mezopotámiában: szenzációs, kidolgozott bűntény, magyarázat, minden. Node. Most olvastam a Gyöngyöző cián-t. Na, csavarta jobbra-balra össze-vissza a szálakat, hatszáz fonál, minden, ami kell. Erre, milyen a "lebuktató" duma? Egyáltalán nem magyarázott el mindent, egy csomó dolog még mindig lóg a levegőben, legalábbis számomra. Egy nap alatt átrágtam, mert annyira izgultam rajta. Felesleges volt. Inkább maradok a harmincas évekbeli munkáinál, azok szerintem jobbak. Vagy például láttam filmen a Gyilkosság az Orient Expresszen-t, az is tökjó volt.
Filmek. Spiderwick krónikák. Ott is, az alapötlet érdekes, még jó is lett volna, csak hát íkú 50-re lett lebutítva. De azt, hogy azt most miért, és hogy, és akkor mi lesz, arról semmi. Ugyanígy a Hipervándor, amelynek rettenetesen buta címéről nem is nyilatkozok (ez lett az eredeti Jumper címből). Ott is: másfél óra idétlenkedés. Egyszer megnézős film, de kihagyod sem baj. Szóval ilyen kidolgozatlan műalkotásokat láttam/olvastam mostanában. Inkább legyen hosszabb, vagy meg kelljen nézni 3-szor, hogy minden a helyére kerüljön, de legyen már igényes!

... a rövidlátásról:

Ez a cikk azt állítja, hogy a nyáron született emberkék nagyobb eséllyel lesznek rövidlátók, mint a télen születettek, és ezt a fényviszonyokkal hozza összefüggésbe. Kapásból 3-4 embert tudok mondani, akik rövidlátók, és biza egyáltalán nem nyári produktumok: legkézenfekvőbb példa én vagyok. Januárban születtem, mégse látok. Húgom áprilisi (jó, nem éppen tél, de még nyár sem), ő sem látott, mielőtt meg nem műtötték. Unokatesómat a Mikulás hozta: szintén vaksi. Barátnőm novemberi, nem lát. Ennyit erről. Igaz, ez csak az én környezetem. Ja, meg azt is mondják az okosok itt ebben az írásban, hogy annak romlik gyorsabban a szeme, aki sokat tanul, vagy túl közelről olvas. Nos, a sok tanulást nem érzem magaménak :D, de tény, hogy mindig is szerettem olvasni. Igaz, amikor elkezdett romlani a szemem, úgy 12-13 éves koromban, nem voltam túl nagy könyvfaló. Szerettem olvasni, de azért nem vittem túlzásba... picit később kezdődött ez a szerelem, de ezt most mindegy. Szóval, ezt még talán elfogadom. Az a szimulációs link viszont nagyon jó, bár szerinte én már "súlyos eset" vagyok, hát, lehet hogy igaza van. Aki jól lát, ajánlom nézze meg, próbálja ki, hogy átérezhesse sanyarú sorsunkat!

Nem tudom, ki hogy van vele, de nekem elég kettős érzéseim vannak a hajléktalanokkal meg a csövesekkel kapcsolatban. Egyrészt, ha komolyan belegondolok a helyzetükbe, nyilván rettenetes lehet odáig jutni, hogy egész nap állsz/mászkálsz/fetrengsz az utcán, az emberek meg kikerülnek, rád sem néznek stb. Tényleg. Ott van viszont, hogy a mindennapi koldulás, az a napi pár száz forint kurvára nem fogja megoldani a problémájukat. És, valljuk be (bocsánatot kérek, nagyon gonosz leszek), mindenki utálja, ha nap mint nap az arcába másznak, hogy adjon már pár forintot. Mert ez van. Így nem lehet megoldani senki baját. Globálisan kell valamit kitalálni. Lásd például Nyíregyházát (azt hiszem ott volt), ott a polgármester minden hajléktalannak adott egy alacsonyabb színvonalú, de teljesen lakható albérletet. Hogy legalább ne az utcán kolbászoljanak szerencsétlenek. És így kapnak egy esélyt, hogy újrakezdhessék az életüket. Ha nem is ezt, de hasonló megoldást szerintem mindenhol lehetne találni. Mert, most komolyan, egy járókelő (vagy naponta harminc) pár forintja nem fogja megváltani a világot. Más kérdés, ha mondjuk alapítványnak utal valaki pénzt, lenyúlják-e, vagy nem. De ez már egy másik probléma.