Szombat este jól elvittem magammal Annut moziba, hogy megnézzük a Sweeney Toddot, amelyet én ugye már másodjára tekintettem meg.

Egyszerűen nem hittem el, hogy lehet még fokozni az érzéseket a filmmel kapcsolatban, de mégis: imádomimádomimádom!!! :) Végzetesen beleszerettem ebbe a műalkotásba, szarrá hallgattam már a dalait, sőt, tervezem, hogy megveszem DVD-n is. Mert KELL. Nekem még sosem volt kedvenc filmem úgy általában (kivéve a Titanicot, hehe), de most már van.

Hinnétek, hogy már most 150 kilós ez a kis tündibündi?

Cikk róla itt.

Az utolsó pillanatban döntöttük el, hogy megyünk, és az utolsó pillanatban kaptuk meg a jegyeket. Ennek ellenére sikerült tegnap este eljutnunk a Nightwish koncertre, amelyet Káposztásmegyeren, a Jég és Rendezvény Csarnokban tartottak. Siettünk, de minek?... Úgy értem, még így is kábé másfél órát álltunk sorban kint a hidegben (fújt az a k.rva szél), mire bejutottunk. Na de aztán... tetszett, hogy belülről elég tágas a helyszín, úgy gondoltuk, hogy hiába nem vagyunk elöl, ó, tökjól lehet látni, majd megállunk valahol középen. Ez az előzenekar Pain-nél így is volt, csak aztán mire jött a NW, mindenki előre nyomult, és már végképp semmit (de tényleg semmit) nem lehetett látni. Láttam a lámpákat. Heh... Még szerencse, hogy Balázs néha fölemelt, így körül tudtam kémlelni! Na de visszatérve magára a koncertre. Hát, vegyes, vegyes. A hangzás szar volt, na de hát most mit várjunk az itthoni hangmérnököktől... dob meg basszus, és ennyi. Gitárból például semmit sem lehetett hallani! (Mondjuk Emppu sem volt formában túlzottan...) Az ének jól hallatszott, bár meg kell valljam, Anette néha mellényúlt. Viszont sokszor nagyon fasza dolgokat imprózott össze, meg jól kivágta az énektémákat, pl. a Saharában, úgyhogy én még ezzel együtt is bírom a csajt, hát istenem, élőben kevésbé jó, ettől még nagyon szeretem az albumon hallgatni, úgyhogy ennyi. Marcot imádom, állítólag matt részeg volt (a backstage-ben például kapaszkodott - ülve! :D), viszont éppen ő volt, aki az egész bulin minden témát jól hozott. Részemről a The Islander című (tábortüzes - akusztikus) dal volt a favorit, annyira jó volt a hangulat, annyira feelinges volt az egész, hogy benne sem csalódtam. Na meg a showban sem... rengeteg piró volt, pl. tűzijáték, meg lángok röpködtek, volt műhó, konfetti, piros szalagok... szóval hatalmas show volt. Igényesen meg volt csinálva, és a fénytechnika is jó volt.

Mindent összevetve nekem tetszett, de még jobban tetszett volna, ha látok valamit, hiszen én a színpadon álló zenekar képét szeretném emlékként megőrizni. Ehelyett csak az előttem álló emberke pulcsiján levő zenekarfotó lesz lelki szemeim előtt...