Az Alexandrában most van ilyen 50%-os akció, azazhogy egyes könyvek féláron vehetőek meg (tehát nem az összes könyv, hö). És én éltem is a lehetőséggel, vettem egy Kundera könyvet és egy másikat, amelynek A kislány és a cigaretta a címe. Utóbbinak kissé nevelő jellegű címe van, de nem arról szól, hogy "hogyan tanítsuk meg a kölöknek, hogy ne bagózzon", vagy ilyesmi, hehe. Inkább erős társadalomkritika jellemzi az írást, egy olyan társadalomét, ahol a gyerekek felsőbbrendű lények, a cigarettázás pedig törvénybe ütköző cselekedet.

A lényeg viszont, hogy össz-vissz kétezer forintért jutottam hozzá a könyvekhez, amennyiért általában egyet vehet az ember, vagy egy felet.

Régen (mondjuk úgy 6-7 éve) imádtam csetelni, meg fórumokra, vendégkönyvekbe írkálni. Rengeteg ismerőst összeszedtem, és még közös témánk is volt (pl. kedvec zenekarunk). Aztán vénülő fejemmel elgondolkodtam: kell ez nekem? Hogy olyan emberekkel "barátkozzak", akiket még soha nem láttam, max. fényképről? Egyáltalán meg lehet így normálisan ismerni őket, vagy csak néhány elejtett mondat hiteti el velünk, hogy mi tulajdonképpen jó barátok lettünk?

Aztán mostanában megint elkapott a "régi láz"... félreértés ne essék, nem csetelek, msn-en sem vagyok (korábban persze azt is nyomtam), és fórumokon is csak a véleményemet közlöm. Viszont ott van mondjuk a myspace, ahol olyan idegen embereket is felvehetek "barátnak", akikkel még soha nem találkoztam, nem ismerem őket, viszont van egy közös pontunk (pl. a már említett közös kedvenc zenekar vagy hasonló), és ha kell, egymással is kommunikálhatunk erről a témáról. Információcsere, nem több ez. Ettől még nem leszünk örök pajtik, viszont ha egy bizonyos témáról akarok eszmét cserélni, akkor megtehetem. Sőt, a myspace azért is jó, mert felvehetem a kedvenc zenekaraimat, zenészeket, bárkit, és elmondhatom neki(k) a véleményem, kicsit "kutakodhatok" is nála/náluk, hiszen ő maga tesz fel magáról képeket, információkat. Valamiféleképp tehát így is lehet kapcsolatot teremteni. Csak nem szabad átesni a ló túlsó oldalára, és azt hinni, hogy ez "valódi". Mert nem az.

Végre ráálltam az angoltanulásra! Ma volt az első órám egy rendkívül szimpatikus magántanárnővel, Gabival. Végre valahára megtanulok normálisan angolul! Tök gáz, eddig alig mertem megszólalni, kicsi a szókincsem, viszont érteni rengeteg mindent megértek. Fura. Na de ezentúl most már mindent érteni fogok! :)