Gondolkodtam mostanában, hogy történt-e az utóbbi 1-2 hónapban olyan esemény, ami úgy istenigazából felrázott volna. Rá kellett jönnöm, hogy nem. Legutóbb a Szigetes Iron Maiden és Avantasia koncert volt képes kiragadni a hétköznapokból, és elrepíteni egy álomvilágba. Meg úgy általában a nyár. Amikor Balázzsal a Balatonon voltunk... felejthetetlen volt, pedig semmi különöset nem csináltunk. Csak hát ugye szabadság, édeskettes, víz... vagy amikor Annánál a kávézóban szűk körű csajos bulit tartottunk, és úgy berúgtunk, hogy egymást túlkiabálva "beszélgettünk" meg táncoltunk a tévés zenecsatornák kínálatára. És most, ősszel eddig semmi nem történt. Úgy elrepült az évszak több mint fele, hogy nem történt semmi különös. Annyira jó lenne, ha megint felrázna egy picit valami. Mondjuk egy jó kis koncert (hála Istennek, tervben van egy-kettő a közeljövőben), vagy legrosszabb esetben egy jó kis berúgás. :) Tudom-tudom... nem megoldás, de hátha történne valami vicces, amin utólag jókat lehet röhögni... :)

Nézem az Elle címlapján, valamint a magazinban lévő interjú fotóin Mary-Kate-t, az Olsen ikrek egyik felét, és egyszerűen nem tudok rájönni, mi zavar benne annyira. Megmondom mi a bajom: nem tudok rá úgy nézni, mint egy nőre. Nem mentség persze, hogy gyereksztár volt, mert sok más színésznő kezdte kislány korában a filmezést, mégis felnőttek. Nekem ezek az ikrek (már bocsánat) olyanok, mintha földönkívüliek lennének. Hiába huszonkét évesek, egyszerűen nem tudom őket belehelyezni a 'felnőtt nő' kategóriába. Van egyáltalán, aki egyetért velem?... :)

Vannak időszakok, amikor nincs olvasnivalóm, és tanácstalanul állok a könyvesboltban vagy a könyvtárban, és gondolkodom, mivel is kéne elütni az időt. Van, amikor előveszem azokat a könyveket, amelyeket már többször elolvastam (ilyenek a Harry Potterek például), és van, amikor szépen, egymás után jönnek az olvasnivalók.

Most viszont kivételesen száz könyv áll halomban, amelyeket elolvashatok. Még múlt hónapban megvettem Jeffrey Deawer könyvét, Az ördög könnycseppjét. Tőle eddig csak az Illuzionistát olvastam, de az annyira izgalmas és csavart történet volt, hogy úgy éreztem: mégmégmég! Így hát muszáj voltam az író egy másik könyvét is megvenni. Aztán rám vár még két Agatha Christie, meg a Luxusnyalánkság című regény (nem tudom az íróját, de a borítón egy cukrozott ajak szerepel :)), Malota Lászlótól a Gyalázatosak szentélye, Móra Ferenc egy könyve (hirtelen nem jut eszembe a címe, a kolléganőm ajánlotta), egy romantikus afrikai történet... talán ennyi. Asszem el vagyok látva egy időre...

Örömhír számomra, hogy miután Twiggy visszament a Mansonba, közös lemezkészítésbe fogtak, az eredmény pedig az Antichrist Superstarhoz hasonló album lesz! Nagyon kíváncsi vagyok rá. Kicsit olyan érzésem van, mint amilyen a Metallica rajongóknak lehetett, amikor megtudták, hogy a Death Magnetic is visszatekint egy kicsit a múltba...

...amikor nem én rendelkezem bizonyos dolgok felett. Amikor olyan dolgok történnek, amikre nem számítok, amiket nem akarok, és tudom: egy szót sem szólhatok, mert csak megszívom.

Imádom ezt a csajt, meg a dalait is természetesen (pontosabban azért mégiscsak elsősorban a dalait.). Még mindig meg vagyok rajta rökönyödve, hogy most lett 17 éves.

A fotósunk most mutatott egy videót, amelyet nem tudom ki készített egy, khm, "hölgyeményről". A kiscsaj áll a troli megállójában (itt Pesten), nincs rajta más, csak egy kis szoknya meg egy top. Fogja, először csak gyúrja a melleit, aztán felhúzza a felsőjét, tovább gyurkászik, aztán leguggol, és elkezd pisilni. Igen, ott az utca közepén. És csak vihog, meg motyog mindenféle faszságot. El nem tudom képzelni, hogy lehet valaki ilyen... korcs... nem is tudok rá jó szót mondani. egy nőnek legyen tartása, még ha exhibicionista is, basszus...