Normális vagyok én, hogy nyári melegben forró kakaót iszom?

A válasz: igen! A kakajó jó dolog! :) Mióta élek, ha tehetem minden nap fogyasztok. Lételemem. Kinek a kávé, kinek a tea... nekem a kakajó.

Egyébként néha elgondolkodom rajta, hogy ha majd sikerül a fővárosban berendezkednem, mi mindent hagyok itt a "vidéki életből". Nem tudom, hogy a tősgyökeres pestiek (akik nem járnak vidékre túl sűrűn, és persze belvárosiak) ismerik-e ezt az érzést... hogy az utcánk csöndes, és legfeljebb akkor van zaj, ha építkeznek, vagy ha valami érdekes dolog miatt az utca összes kutyája egyszerre kezd ugatni... hogy (ha már kutya) bármikor kimehetek a kertbe, beleülhetek a hintaágyba, és babusgathatom Dextert, mert ilyenkor mindig odajön nyalizni... hogy bármikor szedhetek cseresznyét a fánkról, vagy paradicsomot a kertből (értsd jól: nyáron), hogy ha bulizni megyünk itt helyben, akkor elég egy maximum húsz perces vagy félórás séta, ha a város másik végében lévő krimóra vágyunk (vagy legalábbis ott vannak a legtöbben...), hogy szembejönnek az utcán az ismerősök... nézni, ahogy fejlődik a város...

Kisvárosban élni olyan, mitha bebugyolálnának egy meleg takaróba. Barátságos, biztonságos (az esetek nagy részében), és... valahogy úgy érzem, itt vagyok itthon.

De ez a takaró is túl meleg lesz egyszer... amikor úgy érzed, le kell vetned magadról, mert már túl meleg, és te inkább már egy kis hűvösre vágynál... úgy érzed, picit túlságosan el is takar... de te megmutatnád magad a nagyvilágnak...

Aztán persze néha visszatérsz a jó meleg takaróhoz. De csak egy kis időre. Mert már máshol is megtaláltad a saját, külön bejáratú takaródat, ami jóval hűsebb...