Szeretnék bevezettetni a pszichológiatudományba egy új fogalmat: nyaralás utáni depresszió.

Tegnap előtt jöttünk haza Zamárdiból, de egyszerűen egy kínszevedés nekem visszarázódni a "civilizációba", meg a szürke hétköznapokba. Ott, a Balcsinál nem volt büdös (maximum halszag), nem volt annyi ember (kivéve a Balatonsound feszkó résztvevőit, de az ő társaságukat szerencsére csak két napig "élveztük"), úgy éreztem magam, mintha otthon lennék a saját kis utcánkban, akkor keltünk, amikor akartunk, néztük a tévében a sok "zsé" filmet (gy.k.: szar filmek, melyek a "zs" kategórába tartoznak, az elnevezésért tenksz for zsblog :)), rengeteg sört ittunk (kiábrándításképpen: alkoholmentest :)), hülyére zabáltuk magunkat, és még sorolhatnám. A hazaérkezés éjszakáján még el is pityeredtem, egyszerűen vissza akartam menni, még legalább egy hónapot ott tölteni!

De tudom én ennek az okát. Most életemben először volt január óta, hogy hosszabb időre szabin voltam, ezért sokkal jobban értékeltem a drága szabadidőt. :)

Velkám tu dö ríl wörld, ez a jómunkásemberek élete!