Szombaton éppen Annánál ültünk a kávézóban, ahol dolgozik, és az előző esti csajos partynk képeit néztük vissza a fotógépen. Nagyokat kaccantottunk az érdekesre sikerült műveken, amikor egy faszi, aki bent ült (és előzőleg a biciklijét is betolta a helységbe, sőt, elkezdett mogyorót fosztani), kérte, hogy hadd nézhesse már meg ő is a képeket. Anna türelmesen elmagyarázta neki, hogy ezek magánjellegű fotók, nem tartozik rá. A pasi nekiállt hőbörögni, hogy most akkora dolog lenne neki megmutatni egy képet? Mi csak ültünk, én a meglepetéstől meg sem tudtam szólalni, meg Annu sem, Anna ellenben továbbra is higgadt és türelmes maradt, még akkor is, amikor a csávó közölte, hogy ellenőrt hívat, meg ilyenek, gyorsan fizetett, kirángatta a bicóját, és távozott. Éppen a földön lévő állunkat kapirgáltuk össze, és szidtuk az idiótát ezerrel (ekkora paraszt nem is létezik a földön, hát mégis mit képzel?!), amikor pár perccel később visszajött, és közölte, hogy ő valójában színész, az imént lejátszódott szitu pedig helyzetgyakorlat volt. Elnézést kért, még utánozta egy picit Latinovitsot (a kávézót is így hívják), és elment.

Hát, vannak dolgok.