Régen (mondjuk úgy 6-7 éve) imádtam csetelni, meg fórumokra, vendégkönyvekbe írkálni. Rengeteg ismerőst összeszedtem, és még közös témánk is volt (pl. kedvec zenekarunk). Aztán vénülő fejemmel elgondolkodtam: kell ez nekem? Hogy olyan emberekkel "barátkozzak", akiket még soha nem láttam, max. fényképről? Egyáltalán meg lehet így normálisan ismerni őket, vagy csak néhány elejtett mondat hiteti el velünk, hogy mi tulajdonképpen jó barátok lettünk?

Aztán mostanában megint elkapott a "régi láz"... félreértés ne essék, nem csetelek, msn-en sem vagyok (korábban persze azt is nyomtam), és fórumokon is csak a véleményemet közlöm. Viszont ott van mondjuk a myspace, ahol olyan idegen embereket is felvehetek "barátnak", akikkel még soha nem találkoztam, nem ismerem őket, viszont van egy közös pontunk (pl. a már említett közös kedvenc zenekar vagy hasonló), és ha kell, egymással is kommunikálhatunk erről a témáról. Információcsere, nem több ez. Ettől még nem leszünk örök pajtik, viszont ha egy bizonyos témáról akarok eszmét cserélni, akkor megtehetem. Sőt, a myspace azért is jó, mert felvehetem a kedvenc zenekaraimat, zenészeket, bárkit, és elmondhatom neki(k) a véleményem, kicsit "kutakodhatok" is nála/náluk, hiszen ő maga tesz fel magáról képeket, információkat. Valamiféleképp tehát így is lehet kapcsolatot teremteni. Csak nem szabad átesni a ló túlsó oldalára, és azt hinni, hogy ez "valódi". Mert nem az.