Már megint új szerelmem van. Mármint zenében. Jelenleg Warrel Dane, a Nevermore énekesének szólóalbuma az ász. Aki nem ismeri a zenekart: a Nevermore egy súlyosabb, depresszívebb, metálosabb zene, ha hallgatod, az jut eszedbe: ezek őrültek. Mindjárt itt lesz a világvége. :) Valahogy így. Ezzel szemben WD lemeze könnyen emészthető, az énektémákra helyezik a hangsúlyt, minden egyes dal külön "sláger" lehetne. Na persze a befordulós, depis érzés itt is megvan, de ez inkább egy rockosabb album, néhol gótos elemekkel, és persze nem szalad sehová. :) Fülbemászó dallamok, mély érzelmekkel teli szövegek, kurvajó refrének!

Egy kis ízelítő: Brother című szám. Elég depis, szomorkás, jól megmondós.

Egy másik: When We Pray. Ez nem depis (annyira), nagyon jó, főleg a refrén.

(Szegény pali mellesleg nem túl szép, de ez a tény elhanyagolható a zene mellett. :))