Mostanában olyan filmeket és könyveket olvastam, amelyek egész egyszerűen össze voltak csapva. Kezdem a könyvvel. Agatha Christie, mostanában kattantam rá. Tíz kicsi néger, Gyilkosság Mezopotámiában: szenzációs, kidolgozott bűntény, magyarázat, minden. Node. Most olvastam a Gyöngyöző cián-t. Na, csavarta jobbra-balra össze-vissza a szálakat, hatszáz fonál, minden, ami kell. Erre, milyen a "lebuktató" duma? Egyáltalán nem magyarázott el mindent, egy csomó dolog még mindig lóg a levegőben, legalábbis számomra. Egy nap alatt átrágtam, mert annyira izgultam rajta. Felesleges volt. Inkább maradok a harmincas évekbeli munkáinál, azok szerintem jobbak. Vagy például láttam filmen a Gyilkosság az Orient Expresszen-t, az is tökjó volt.
Filmek. Spiderwick krónikák. Ott is, az alapötlet érdekes, még jó is lett volna, csak hát íkú 50-re lett lebutítva. De azt, hogy azt most miért, és hogy, és akkor mi lesz, arról semmi. Ugyanígy a Hipervándor, amelynek rettenetesen buta címéről nem is nyilatkozok (ez lett az eredeti Jumper címből). Ott is: másfél óra idétlenkedés. Egyszer megnézős film, de kihagyod sem baj. Szóval ilyen kidolgozatlan műalkotásokat láttam/olvastam mostanában. Inkább legyen hosszabb, vagy meg kelljen nézni 3-szor, hogy minden a helyére kerüljön, de legyen már igényes!