Tegnap néztünk Star Treket a moziban Balázzsal.

Régebben, amikor még csak néha-néha kapcsoltam a tévében a sorozatra, egyszerűen hülyét kaptam attól, ahogy a szereplők kinéztek, közben persze fogalmam sem volt, miről szól a dolog, csak azt, hogy az űrben játszódik. Sosem voltam egy nagy sci-fis, és most sem mondanám magam annak, de Balázsom által szépen lassan elkezdett beszivárogni a fejembe ez a kultsorozat. Ő és a családja mindig nézik, ezért én is elkezdtem nézni velük. Mára elmondhatom, hogy ha nem is vagyok rajongó, szívesen megnézem. Például a Voyagert, mert abban szimpik a szereplők, meg a sztorik is.

Nos, a film már a sokadik a sorban, de állítólag messze ilyen jó mozit még nem csináltak. És tényleg: olvastam valahol, hogy ezt a Star Treket azok is élvezni fogják, akik sosem láttak még ST-t (meg persze nyitottak is rá). Egyenlő arányban őrizték meg benne az alaptörténet komolyságát, vegyítve jó sok látványos akciójelenettel és csipetnyi humorral. Ami nekem külön tetszik, az a sok tudományos, fizikai tényszerűség, amelyek már régóta mozgatják a fantáziámat: fekete lyukak, időutazás... szóval, azért valamennyire mégiscsak nekem való ez a témakör, még ha az elején ki is rázott tőle a hideg. :)