MOST!
"Minden, ami a múltban volt, csak emlék, és minden, ami a jövőben lesz, csak képzelgés."
Ezt a mondatot (lehet, hogy nem pontosan idéztem) Jeffery Deaver egyik könyvében olvastam, és azóta sokszor elgondolkodtam már rajta. Vajon ki melyikben él: a múltban, a jelenben, vagy a jövőben? Ha a múlt csak emlék, akkor azt illik eltenni egy fiókba, és onnan elő nem venni, kivéve, ha az embernek nosztalgiázni támad kedve. Persze vannak olyan emlékdarabkák is, amelyeket azonnal ki kell dobni. Amelyekre az emlékezés folyamából nem érdemes pazarolni egyetlen percet sem. A lényeg: az emlékeket el kell tenni, jó mélyre. Az az ember, aki a múltban él, erről megfeledkezett, és otthagyta őket elöl, az asztalon. Hogy mindig szem előtt legyenek. Mert így azt hiszi, még van lehetősége változtatni rajta. Nem érti, meg, hogy nincs visszaút.
Aki a jövőben él, az fél. Fél az ismeretlentől. Hiszen tulajdonképpen az egész életünk egy nagy, felismerhetetlen massza, egy nagy ismeretelenség. Hiszen mit tudunk mi a saját jövőnkről? Semmit! Csak elképzeljük, spekulálunk, számolgatunk, fantáziálunk. Ez a jövőnk. "Gondolj a jövődre!" Halljuk sokszor. Mégis mit tudunk tenni? Segíthetünk a dolgoknak egy bizonyos mederben folyni, ám egyáltalán nem biztos, hogy az történik majd velünk, amit szeretnénk.
Mi a biztos tehát? A jelen. A jelen viszont csak egy múlékony pillanat, egy ezredmásodperc: amint eltelt, máris múlt, és minden következő pillanat még csak jövő. A jelen, ahogy halad előre az időben, máris megszűnik jelennek lenni...
Én a jövőben élek. Minden pillanatban máris arra gondolok, hogy mi lesz később? Állandó félelemben élek, képtelen vagyok csakis arra figyelni, hogy mi van most? Igen, ebben az ezredmásodpercben, ami annyira múlékony. Pedig ez az igazi művészet. A MOST csodáját átélni.
Kis megjegyzés: nevetségesen fog hangzani, de az ember egészen biztosan csak a jelenre figyel akkor, amikor részeg. Beszélhet akármiről, csinálhat bármit: a részeg ember nem fél semmitől. Csak a pillanat érdekli, tudata szépen lassan megszűnik, és csakis a jelen áll előtte, teljes valóságában. Nem érdekli, mi volt hat órával ezelőtt, de az sem, mi lesz egy óra múlva, hogy fog hazajutni, milyen lesz a másnap...
(Nem azt mondom, hogy akkot most mindenki alkoholizáljon, ez pusztán egy megfigyelés. És természetesen nem zárja ki, hogy valaki másmilyen helyzetben is csak a jelenre gondoljon.)
Betuka :: 08:50
3 Kommentek:
Naaaa, ezért olvasom a blogodat már ezer éve. Olyan, mintha az én gondolataim jelennének meg benne szóról-szóra. Köszi. :-)
Én meg inkább a múltban élek. Hányszor eszembe jut, hogy mennyi mindent másképp csináltam volna. De már nem lehet változtatni a dolgokon...
Mindensetre azért majd igyekszem elpakolni az emlékeket a fiók mélyére. :-)
Cirmilla, köszönöm szavaidat :) Bár nem ismerjük egymást, jó ilyen kommentet látni a blogomban :)
Anna, én is sokáig rágódtam a múlton, leginkább iskolai dolgokon, rosszul sikerült kapcsolatokon, de már olyan 90%ban túlléptem rajtuk... :D
Megjegyzés küldése
<< Haza