Mostanra jutottam el odáig, hogy tényleg elegem van a világ felszínes és csilivili részéből.

Sosem voltam semminek az elrontója, nem hangoztattam úton-útfélen, hogy "utálom az összes tévéműsort, nem is nézek soha tévét", és nem mertem mindenre, ami szar, kijelenteni, hogy szar. Mert engedékenyebb voltam velük szemben, és mindennek adtam egy esélyt. De most már nem érdekel, ami szar, az szar, és kész. Tele van vele a világ, az értékelhetetlen fosok ellepnek mindent. Valami teljesen másra vágyom, valamire, ami emlékeztet még arra, amikor például gyerek voltam.

A vásárlástól is elment a kedvem. Egyszerűen nincs kedvem elindulni, és végigjárni hatszáz üzletet, mert mondjuk szeretnék egy szép blúzt.

Most kicsit olyan "burnout" fílingem van, kiégett az érdeklődésem.

Olyan jó lenne, ha a világ bekussolna legalább egy hétre.