Mivel most egy hétig megint szabim van, elhatároztam, hogy szelektálni fogok. Mindent kihajigálok, ami nem kell.

Első lépés az volt, hogy feltúrtam az asztalfiókomat. Millió levél, fénykép jött velem szembe... többnyire szétröhögtem az agyam egykori fejeimen (no meg másokéin, haha), meg egykori pasijaim szerelmes levelein. No nem, azokon nem röhögtem, csak jó volt felidézni, emlékezni, hogy miket össze nem hordtak, hogy meghódítsanak! :)

De ami a lényeg: olvasgattam egy több évvel ezelőtti naplómat. Hihetetlen, mennyire nem volt még tapasztalatom az emberi kommunikációval kapcsolatban... úgy értem, sokszor túl sokat képzeltem egy-egy ártatlan megjegyzésbe, gonosz vagy kedves szóba, gesztusba. Ugyanakkor ami igazán fontos volt, sokszor elúszott mellettem. Képes voltam fél évig egy témán rágódni. Viszont tök jól elszórakoztattam magam, élvezet volt elolvasni a titkos irományokat! :)