Amikor úgy érzem, hogy eluralkodik rajtam a rosszkedv (és igazából nem biztos, hogy meg tudom indokolni, miért), elkezdek gondolkodni, hogy milyen lenne, ha csak be kellene kapcsolni egy gombot magunkon, és rögtön jókedv lenne, meg anti-depresszió, meg határtalan önbizalom. Hát nem tudom. Ez így túl könnyű lenne. Nem érné meg küzdeni, nem lenne szükség arra, hogy elgondolkodjunk arról, valójában mi is birizgálja a fülünk tövét, vagy hogyan is tehetnénk ellene. És, ami a legfontosabb: hogy erőt meríthessünk mások szeretetéből.

Nem olyan régóta még, rájöttem: nem kell az a gomb. Ilyenkor Hozzám fordulok. Így, nagybetűvel. Mindenkiben megvan az erő, amiből táplálkozhat. A kérdés csak az, hogy ki mennyire képes önmagával "elbeszélgetni".