Tök jól esik, hogy a csoporttársaim jó nőnek tartanak (80 százalékuk lány :)), vagy amikor megdícsérnek, hogy jól nézek ki, vagy ilyesmi. :) Danke schön megint!

Ma még nem döglöttem... reggel órára mentem, bemutattam az Élet és Irodalmat a többieknek (na persze nem magamtól, jókedvemben, hanem mert ez volt a feladat), hazamentem, Aaaanya még mindig ott döglött az ágyban, összehúzott függönnyel, de már nem aludt, csak "Musikalität" volt a fülében (ahogy mondani szokta), és meglepő örömmel fogadott. Persze nem aludta ki magát, miért is, csak előző este 11 óta nyomta... igaz, előtte két napig szinte nem is aludt. Naszóval, fölpattant, mert mondtam, hogy tömjük meg a majmocskákat (értsd: együnk), erre mindig hallgat. Evés, pakolászás, majd takaringyó következett. Hogy én hogy utálom a saját hajam a földön, vagy a felmosórongyba ágyazódva, vagy a szőnyegbe préselődve látni!... Mármint a kihullott hajat, nem a fejemen trónoló frizkót... :)

Mostunk, szívtuk a port, satöbbi. Aztán Aaaanya elment barnulni, én pedig leültem, ölemben a laptoppal, és kedvenc elfoglaltságomat űztem: szakdogát írtam. Megjegyzem, már egész jól behoztam a lemaradást, igaz, a tervezett 3-4 interjúból még egy sem készült el... :S Előre látom, a tavaszi szünet ezzel fog eltelni. Pedig lenne jobb dolgom is, valakivel...

Mindezek után megint kajáltunk, és lejöttünk ide pötyögni.

Ezek tetejébe éjjel akkora f.szságot álmodtam... olyan valakivel, akivel nem szeretek álmodni. Brrr.