Miután megmondtam a konzulensemnek, hogy novemberre tolom a szakdoga leadását, azt válaszolta, hogy ő sem cselekedett volna másképp. Tény, hogy elhanyagoltam, és nem jártam konzultációkra, és így csak egy kettest tudtam volna összehozni, de szerinte bennem sokkal több van. Bátorított, hogy tavaszi szünet után új menetrend, több találkozás, és egy hiperfasza suckdogát fogok írni. :)
Balázzsal is elbeszélgettem erről az egészről, és ő is állandóan bátorít, biztat, hogy egyem a szívét. :) Mármint nem arra biztat... :) na mindegy. Szóval úgy szeretem, mikor kíméletlenül a szemembe mondja az igazságot, és az ember egyszerűen nem tud mellette lusta, kelletlen és kisebbrendűségi érzésű maradni. A fasz kivan, hogy állandóan kevesebbnek érzem magam, mint amennyire képes lennék. Igyekszem rajta változtatni, és benyelem a világot. :)