A következő filmeket láttam az elmúlt egy hétben, először vagy sokadjára:

1. Csillagpor (Stardust). Friss film, még most megy a mozikban. Amolyan felnőtt mese, szerelemmel, mesebeli fordulatokkal és elemekkel, és olyan nagyszerű színészekkel, mint Michelle Pfeiffer (boszorkányt alakít, és amellett, hogy gonoszt játszik, nagyon kellemes jelenség, leszámítva, amikor épp nem fiatal formáját hozza, hanem a félkopasz, rothadó bőrű vénasszonyt :)), és Robert De Niro. Na ő még egy haláli figura... nem szó szerint, hanem hogy halálra vigyorogja magát az ember az általa megformált karakteren. A szigorú Shakespeare kapitány csak a legénysége előtt olyan keményfiú, valójában női ruhákba öltözik a kabinjában, és táncolgat a kánkánra. Aranyos. :) A film összességében élvezhető és izgalmas, olyan... mesés. :)

2. A Sziget (The Island). Nem mostani film, de én még csak most láttam. Scarlett Johansson és Ewan McGregor a főszereplők. Rá kell jönniük, hogy nem valódi emberek, hanem klónok, akiket kegyetlenül megcsonkítanak, attól függően, hogy "eredetijüknek" épp milyen szervre van szükségük, ha megbetegszenek. Jó pénzt fizettek értük, és egy eldugott helyen vannak "összegyújtve" a többi klónnal, akik azt hiszik, kihalt a Földön az emberiség, és akit kisorsolnak, az mehet a Szigetre (na nem bulizni, haha), hogy újra benépesítse. Hát sajna nem ez az igazság...

3. Más világ (The Others). Láttam már párszor ezt a filmet, de annyira jó, hogy mindig újra meg kell néznem. :) Nicole Kidman a főszereplő. Nagyon "szellemes" film (hahaha), és arról szól, hogy élőknek és holtaknak (=szellemeknek) együtt kell tudni élni. Azt szeretem ebben a filmben, hogy nincsenek szörnyű hangok, ijesztegetős képek, pusztán néha a zenével és az elhangzott fontos mondatokkal és megjegyzésekkel kelt félelmet vagy izgalmat, valamint a környezet és az állandó, nyomasztó köd sem piskóta. Na meg amikor kiderül, hogy nem mindig azok a szellemek, akiket annak hisznek...