Eszembe jutott valami.

Kábé két vagy három napja éppen ültem a trolin, amikor felszállt egy kisfiú, meg a (gondolom) nagymamája. A kissrác értelmi fogyatékos volt, látszott rajta, emellett pedig alig állt a lábán, egyszerűen nem tudta koordinálni a mozgását, olyan volt (ronda kifejezéssel), mint egy részeg. Nyáladzott, a pólója pedig úgy nézett ki, mintha le lett volna hányva (van rá sansz, hogy éppen előtte történt a baleset, mert gondolom nem adnak a gyermekre mocskos pólót otthon...). Na, egyszóval szerencsétlen elég szomorú látvány volt... amikor leszálltak, a kisfiú a térdemre támaszkodott, hogy fel tudjon állni az ülésről (szemben ültek velem). Na én akkor, abban a pillanaban annyira megsajnáltam szegény kissrácot...

Annyira szomorú ilyen embereket láni, főleg, ha kicsi gyerekek...