Azok a boldog gimis évek...
Néha visszavágyom a gimibe.
Na nem akkorra, amikor tíz évesen odakerültem, és még kis maszat voltam (t.i. nyolcosztályos tagozatra jártam), mert akkorról még kevesebb emlékem is van.
Hanem amikor felsős lettem. Olyan igazi gimis. Jöttek a párhuzamos évfolyamok, barátkozások, ismerkedések... és el ne felejtsem, akkor lettem rokker. Ez bizony fontos része az életemnek. :) Bármit is gondolok mai fejjel a tipikus rokker magatartásról és ruházatról (és ezt nem pejoratívan értem), nekem akkoriban az dobta meg az önbizalmam. 1999 és 2000 táján velem megfordult a világ. Hirtelen úgy éreztem, tartozom valahová. Hasonló ízlésű emberkék vettek körül, voltak köztük "nagy öregek" (ősrokkerek , -punkok és -metálosok, ha így jobban tetszik), és hozzám hasonló "még csak most lettem rokker de tökjó" fajták, népszerűbb lettem, mint valaha (pedig csak felkaptam egy zenekaros pólót...). Szép volt, jó volt.
Aztán, a suliban hátul volt, a kosárpálya mellett a dohányzóhelység. Én ugyan nem cigiztem, de sokszor hátramentem szünetben az ismerősökkel, haverokkal, aktuális pasimmal eszmét cserélni. Ha meg nem oda, csak a nagy betonpálya melletti rozoga padokra üldögélni. És nézni a sulitársakat. Állandó vágyakozás, filozofikus gondolatok, csere-berék (CD vagy kazi például), élménybeszámolók (aranyos volt például, mikor a 2001-es Tankcsapda koncert után, ami itt volt a helyi klubban, a fél suli lehajtott fejjel járkált - izomlázunk volt a pogótól) ...
Szóval, a gimiben minden más volt. Az ember nem érezte a felnőttkor súlyát. Nem voltak még felelősségteljes döntéseink (vagy legalábbis kevesebb, mint most), nem kellett annyi önállóság, és valahogy többször belefutottunk kedves ismerősökbe (és kevésbé kedveltekbe is), mint most, például a fősulin. De "lehet, hogy amit mondok, csak szerintem van így" (énekelhetném magamban a Mesét a Junkiestól) ... sőt, biztos. Vannak, akik utálták a gimit, és jobb nekik a fősulin, egyetemen, vagy a melóban.
Szerettem gimibe járni. A rozoga, omladozó falakat, a nagy rácskerítést a focipálya és a büfé meg a bejárati ajtó között. Most mindez már nincs meg. A suli megújult. A szürke, omlásnak indult falak helyett stabil, citromsárga monstrum áll előttem, beton focipálya helyett padokkal és bokrokkal parkosított terület, a suli háta mögött dohányzó helyett igényesen kialakított fabódék, a vízzel telt pince helyén tantermek. Ez lett a mi jó öreg alma materünkből.
De egy giminek mindig meg kell újulni, hogy a következő generáció is azt mondhassa pár év múlva:
"Szerettem a gimit. A sárga falakat, a föld alatti termeket..."
Betuka :: 11:31
6 Kommentek:
Én is szerettem a gimit. Jó időszak volt az. Bár az egyetemet még jobban, mert ott voltam igazán szabad. Sok gond volt a TO-val meg minden, de semmi sem volt kötelező, ha félévkor levizsgáztam, senkit nem érdekelt, hogy az óráknak közelébe sem mentem, hanem Pesten koncerteltem állandóan. :) De a felnőttség, munka, felelősség, nem tetszik. Pénzt lehet keresni persze, ami megint ad egyfajta szabadságot. De a munka jár annyi kötöttséggel, hogy nem lehet élvezni mellette mindazt, amit a pénzeddel elérhetsz. Szerintem. :)
Igen, ez így van. :) A felelősségvállalás viszont ugyanúgy megvan a fősulin is, hiába van mellette szabadság. Sajnos tapasztalataim szerint nem mindegy, mikor mit választ/dönt az ember...
Én már annyira öreg vagyok (30 :-)), hogy könnyeket csalt a szemembe ez a néhány sor. Én is szerettem a gimit. Én 91-95 között jártam oda, de nagy vonalakban ugyanazt tudnám leírni, amit te. Most, hogy már van egy pici lányom még jobban érzem a felelősséget, mint eddig bármikor és a gondtalan gimis évek után nosztalgiázom időnként. Egyébként nagyon boldog vagyok a férjemmel és a kislányommal, de néha szeretnék még felelőtlen lenni egy picikét.
Régóta olvasom a blogodat és nagyon szeretem, sőt egyszer láttalak a Wigwamban Black Out-on, (2005 október körül)majdnem odaköszöntem, de a férjem még időben szólt, hogy nem is ismerlek. :-)) Üdv: Cirmilla
Kedves cirmilla, örülök, hogy tetszett az írásom :) És annak is, hogy ilyen régóta olvasod a blogom! Ha legközelebb meglátsz egy bulin, tök jól esne, ha odajönnél és beszélnénk pár szót! :) (hiszen én nem ismernélek meg)
Ja és az a Black-out kifejezetten jó buli volt ;)
Hát, kicsi Linda még a pocakomban volt akkor (még nem is tudtunk róla), úgyhogy most már korlátozottabbak a lehetőségeim, de azért néha felbukkanunk itt-ott. Legközelebb nem hagyom ki a lehetőséget. :-))
Megjegyzés küldése
<< Haza