Álomkoncert Álomszínház módra
Nos hát, megtörtént a nagy esemény, szerda este a PeCsa szabadtéren Dream Theater koncert volt vala megrendezve. (Nem tudom létezik-e ilyen "ómagyar" igeidő, de most nem ez a lényeg. :))
Szóval, életem és rajongásom időszaka alatt (ami még csak bő fél éves) most láttam először élőben a zenekart. Tudtam is, meg nem is, hogy mit várjak: tudtam, hogy istencsászár lesz, mert ha véletlenül rossz is egy DT koncert, az vagy a hangosítás miatt van, vagy azért, mert beteg valamelyik tag. De ez elég ritka. Mert a DT egy halálprofi zenekar, igazi ZENÉSZEKKEL, akik komolyan veszik a munkájukat, és tényleg úgy vezényelnek le egy koncertet, mint egy színházi előadást. Nem tudtam viszont, hogy mire számítsak például számlistát illetően, hiszen ők általában random választják ki, melyik dalaikat fogják játszani egy-egy bulin. Izgalmas. :) Nincs olyan, hogy "á, ez meg ez úgysem lesz, mióta megírták, sem játsszák", mert bármikor előfordulhat, hogy mégis.
Ennyit az előzményekről. Szerda este a meglepően könnyű bejutást követően (jó sorba álltunk) sikerült eldönteni, hogy előre álljunk-e, vagy hátra (először előre akartunk, de rájöttünk, hogy akkor a dobhártyánkból nem marad semmi, plusz hátulról jobb a hangzás, és hát így nem kell nyakmerevedéssel sem küzdeni, meg tolongó tömeggel). A "lelátók" elején helyet foglaltunk, és vártunk. Az előzenekar a Charlie Dominici zenekara volt, aki mellesleg a DT előző énekese volt (nem sokáig). A csávó hangja rendben volt, de a zene, amit toltak, az valami halálunalmas produktum volt. Alig vártuk, hogy vége legyen. Aztán, nem sokkal később a Dream is színpadra állt. Mindenki visított, ha csak egy tagot is meglátott (míg nem álltak fel mind az öten, persze), pedig sokkal több férfinemű egyén vett részt a koncerten, mint nő. :)
Az Overture 1928-cal kezdtek, aminek kifejezetten örültem, lévén imádom ezt az instrumentális dalt, s szépen bele is folyt a Scenes From A Memory c. albumon egyébként is folytatásként jelen levő Strange deja vu-ba. Újabb öröm --> ezt szintén nagyon szeretem. :) Nem tudom a sorrendet, de ezek a dalok voltak: Take the time (a refrént kurva hangosan és energiával tele énekelte a közönség - elégedett voltam a publikummal), Surrounded, Home (legnagyobb kedvenc, és a közönség is megőrült, mikor meghallotta), The spirit carries on (öngyújtós - telefonnal világítós, közönségénekeltetős melódia), As I am, Endless Sacrifice (igen, köszönjük), I walk beside you (ez az a dal, amit akár a U2 is írhatott volna), Panic Attack, és az új albumról: Forsaken (emtívís, hamarosan klipes cucc), Constant Motion, The Dark Eternal Night (kedvenc az új albumról, zúzós, jó).
A tagok tündériek voltak, kedvencem, Mike Portnoy rengetegszer dobolt állva, és átlátszó volt a dobcucca. :) Látszott rajta, hogy spanolós figura, tartja a kapcsolatot a közönséggel minden koncerten, és csak simán jó arcnak tűnik. John Myung basszer a szokásos visszafogott formáját hozta, John Petrucci gitárost néha szem elől tévesztettem, de kábé nyolcszor cserélt gitárt a buli alatt, Jordan Rudess laza volt, állandóan forgott a szintivel, néha a közönségre mosolygott (amikor épp nem koncentrált a szólójára), James LaBrie pedig kurvajól énekelt, bár az a bajusz- és szakállrendszer még mindig nem jön be. Ő is tapsoltatta és énekeltette a közönséget, és megjegyezte, hogy a magyar közönség milyen "ömézing", és fasza, és juj. (Szerintem mindenhol ezt mondja, de azért jól esett. :))
A hangzás valami állat volt (saját cucc), jól szóltak a hangszerek. Ami még nagyon bejött, az az, hogy a végén minden tag elment a színpad egyik végéből a másikig (spanolni a rajongókkal :)), majd összeölelkezve meghajoltak. Igen, fiúk, így kell koncertet adni.
Nagy élmény volt. :)
Betuka :: 20:20
4 Kommentek:
Vártam már a beszámólót, bár én nem ösmerem a zenekart, "csak" szimplán kíváncsi voltam, milyen volt. :) Fantasztikus lehetett a leírásod alapján, teljesen beleéltem magam, és rá kellett jönnöm, hogy isszonyatosan hiányzik nekem egy koncert... Több mint egy éve nem voltam semmin...:( Hátha hamarosan...;) Addig is hallgatok egy Alice Live-ot. :) jeee, Queen of the rodeo. :) Pusza:)
Ui.: Szurkolj, 14-én államvizsga...blöeee:D
Igenigen, kurvajó volt, annyi bajom volt egyedül, hogy a cipőm feltörte a lábam, meg beállt elém egy kiscsaj őrjöngeni... :P
14-én?? Júúúj, szurkolok! :))
az a csaj egy idióta erőszakos hisztis ribanc volt.
jól beszólt Neked... :S
Megjegyzés küldése
<< Haza