Eddigeddigeddig
Akkor kezdjük onnan, hogy szerda este.
Szerda este negyed hétre értem Egerbe, és a kötelező pletykálkodás és táplálkozás után Nórival nekiláttunk pakolni. Tudniillik már el vagyok költözve Egerből, senki ne keressen arrafelé, sőt, menedéket sem adok. :)
Na szóval, elkezdtük leszedni a falakról a posztereket, gondolván, az a legkönnyebb, ne vegyük el a kedvünket már az elején. Hát nem adta magát ilyen könnyen a dolog. Lejött a vakolat pár helyen, csúnya lyukakat hagyva maga után. Ez nem csak úgy önmagában gáz, hanem azért is, mert egész évben arcoltunk a főbérlőknek, hogy nem fog lejönni, ugyanmá', "hülyevagy?!" Persze lejött. Mit tegyünk? Szaladjunk a Tescoba temperáért, hátha ki tudjuk keverni a fal színét, lefestjük, szép lesz.
Tescoba el, tempera (meg egyéb hasznos dolgok, pl. csoki) megvesz, hazaér, és soksok időt veszt. Túl optimisták voltunk: nem tudtam kikeverni a fal színét, csak messziről hasonlított rá, továbbra is meglátszottak a lyukak (de legalább már nem zöldek voltak, hanem szürkés rózsaszínek. A fal eredeti színe halvány barackos-rózsaszínes volt.).
Egész este méltatlankodás ("tuti észreveszik, ki akarják majd fizettetni") és páni félelem.
Nem baj, folytattuk tovább a pakolást. Az év során összegyűlt tízmillió szatyor, rengeteg ruha, konyhai eszközök... a pakolás mellett belekezdtünk a takarításba is. Amellett, hogy nem vittük túlzásba, sikerült éjjel fél kettőig elhúzni a balhét. Onnan még szórakoztattuk egymást a hülyeségünkkel, és olyan fél 3 tájban elaludtunk. Reggel hétkor kelés, folytattuk a takarítást, és fél 10-kor már cuccolhattunk is le a kocsiba. A főbérlők nem vették észre a lyukakat a falon (vagy ha mégis, nem szóltak - nagyon helyes), és szó nélkül (persze rezsi-elszámolás fejében) utunkra engedtek.
Ez volt egri korszakom eddigi legszomorúbb költözése. Soha nem volt még ennyire szórakoztató lakótársam, nagyon megszerettem, és nagyon bizalmas volt a viszonyunk. Egész évben szétröhögtük a fejünket együtt. Emellett ez a lakás olyan volt, mint egy kis titkos találkahely... annyiban, hogy ide jártak a pasik :), itt nem zavart senki, és bent volt a város közepén. Mindemellett utáltuk a lakást, mert öreg volt, lepukkant, elromlott a fűtés... de azért mégis jó volt. :)
Más.
Anyukám eltörte az ujját kosárlabdázás közben (apukám erre mondja mindig, hogy a sportolás káros az egészségre), így most mindenféle házimunkában segítenem kellett. Tegnap például tésztát gyúrtam. :D Vááóóó. Nem szoktam sütni, ez csak ezért érdekes. Az én asztalom a főzés.
Megint más. Szerdán Dream Theater, és várom nagyon. :) Hatalmas élmény lesz, meg hát rég nem látott ismerősökkel is fogok találkozni. :) Plusz, akkor látom legközelebb Szerelmemet is, és ez a legfontosabb. :)
Most ennyi jutott eszembe hirtelen, pedig mióta nincs net, folyamatosan jönnek a gondolatok, de persze ilyenkor jól elsunnyognak valahová.
Betuka :: 16:24
4 Kommentek:
írd le. notepad. :o)
jajj, ezen a temperás akción jót nevettem. :D egyébként a tempera szar, akrillal kell! én is azzal szoktam... xD
akril... ennyire nem gondoltam bele a témába... :D
Dorka> nem csak net nem volt, hanem a gép is meghalt... most már új oprendszer is van, fasza minden :)
Megjegyzés küldése
<< Haza