Blogolni nehéz.
Legalábbis annak, akinek számít az, hogy mit ad közkézre magáról, gondolatairól, privát szférájáról, még ha nem is reagálnak azonnal az emberek, mert elolvassák, megjegyzik az értékes információkat, és később csak rajtuk múlik, hogy élnek vagy visszaélnek vele.
Abban az esetben pedig, ha a kommentelőben reagálnak egy-egy írásra, lehet körmöt rágni: vajon egyetértenek velem? Ha nem, vajon képesek-e normálisan megfogalmazni az érveiket, vagy csak dobálják bele a mondatokat a nagyvilágba?
Engem szerencsére elkerülnek a névtelen és rosszindulatú véleményezők, de valószínűleg csak azért, mert elég "lightos" blogom van. Nagyon ritkán írok provokáló, vagy szélsőséges véleményt tükröző posztot, ám mint leendő újságíró, ki kellene próbálnom, hogy milyen az, hiszen ha ügyes vagyok, előbb-utóbb eljutok oda, hogy publicista legyek, ám ahhoz előbb még tapasztalatokat kell gyűjtenem a világról. :) Véleményem viszont van, és közlöm is, de ezek szerint nem vagyok valami vérlázító figura... :)
A másik, a magánélet. Minden ilyen jellegű posztot háromszor megrágok, mielőtt elküldöm. Ez a rossz tapasztalat miatt van: korábban írtam olyanokról, akikről fogalmam sem volt, hogy olvashatják a blogomat, és mégis... azóta óvatosabb vagyok, és különben is, nem valószínű, hogy túl sok embert érdekel az, hogy én mennyire vagyok boldog a szerelmemmel vagy éppen mi bajom a családommal, a barátaimmal, stb. Egy bizonyos szinten lehet publikálni, de nálam ez egyre alacsonyabb. Ha pedig mégis valami privátot írok le, akkor azt szépen becsomagolom. Nem írom le például, hogy "tegnap a Csörsz haverom beszólt, hogy ... (tökmindegy mit), olyan köcsög, sosem bocsátom meg neki"... Na, ezt így nem. :) Természetesen senki sem kényszerít, hogy magánjellegű posztot írjak le, de ha már belülről jön a kényszer, vagy úgy érzem, érdekelnek a reakciók, más meglátások, akkor mehet. De csak csomiban.

Hát valahogy így gondolom én ezt.
A blogolásban az a jó, hogy lehetsz kurva exhibicionista, vagy csak egy szerény pötyögő is. Valaki kiteszi a fél életét, valaki csak egysorosokat közöl, ami semmit nem árul el róla.
Épp ez benne a szép. :) Szerintem.