Nos, újra itt vagyok, és végre látok! Nagyjából... :)

Vegyük sorra az eseményeket. Először is 6-án megvizsgálták a szememet, hogy alkalmas-e a műtétre. Ez most ingyenreklám lesz, de nagyon tudom ajánlani az Optik Med-et a hozzám hasonlóknak, annak, aki megengedheti magának anyagilag, szóval aki számára elvileg semmi akadálya nincs a műtétnek. Félni nem kell, hogy megvakítanak, mert ők az ország legjobb és legprofibb lézerklinikája, nem hiába drágábbak egy picikét az átlagosnál. A munkatársak, orvosok nagyon kedvesek, minden a kisujjukban van, és normálisan elmagyaráznak mindent. A műtét előtt kaptam Xanaxot, hogy ne idegeskedjek, meg müzliszeletet, szemmaszkot, sőt, a műtét és a kontrollok után egyszer-kétszer a kezembe nyomtak egy pár Algopyrint, meg altatót, hogy könnyebb legyen viselni a fájdalmakat. Én egyébként halálra izgultam magam, fogytam is két kilót, na persze amiatt is, mert csukott szemmel nem volt kedvem hülyéskedni a kajával, akármilyen finom volt is. Úgyhogy én bizony féltem, annak ellenére, hogy pontosan tudtam, mi vár rám: semmi fájdalmas és hosszadalmas dolog. De hát mit csináljak, én ilyen izgulós vagyok. Nem hiszem el, hogy van olyan, aki halál lazán tud üldögélni egy olyan műtét előtt, ahol a legfontosabb érzékszervét, a szemét műtik meg. Na mindegy. Szóval be voltam tojva rendesen, persze az asszisztens néni rendes volt, akivel dumcsiztam közvetlenül beavatkozás előtt. Aztán behívtak... tényleg nem lehetett érezni semmit, mert adtak érzéstelenítő cseppeket, pedig legyalulták a szemem tetejét. Komolyan, az semmi volt, nekem csak a szemhéjterpesz nem tetszett, mert néha úgy éreztem, mintha becsípné a bőrt, és az fájt egy icipicit. De ennyi volt az összvissz fájdalom az egészben, ez is csak az én ösztönös szemlecsukásom miatt volt. Tíz perc se volt az egész, de hihetetlen módon megkönnyebültem, hogy kész vagyunk! Mire hazaértünk, elmúlt az érzéstelenítő hatása, és elkezdődtek a panaszok. Égett a szemem, mint állat, és könnyezett is, nem bírtam kinyitni. Eleinte olyan szar volt, hogy az arcomat markolásztam, de a legszívesebben a szemgolyómat szedtem volna ki a helyéből. No de bevettem az Algopyrint, és kicsit jobb lett. Meg aludtam, sokat. Ha épp nem aludtam, csak feküdtem behunyt szemmel. Aztán napról-napra jobb lett, és most ott tartok, hogy messzire nagyon jól látok (bár ez is ingadozik kicsit, azért végre elmondhatom, hogy nem kell hunyorogva vagy épp szemüvegben néznem a tévét), a közeli látásom viszont biceg kicsit, mert néha van egy kis kettős látásom, ami ugya olvasásnál nem túl előnyös. Vagy számítógépezésnél. Nem is bírok sokáig egy pontra fókuszálni... de ez is múló probléma, teljesen természetes.

Fél év alatt fog teljesen véglegesre beállni a látásom, addig is napszemüvegben fogom róni az utcákat. :)