Nowadays
Rég nem írtam már, mégsem tudok mit...Olyan folyamtok mentek bennem végbe, hogy azok nem publikusak. Le sem tudnám írni, meg sem sem tudnám fogalmazni. Kábé annyi, hogy... rendet tettem magamban. Most már tudom, hogy mi merre meddig.
És arra is, hogy a szavak nagyon sokszor kurvára nem fejezik ki azt, amit valójában érzek. Ha lehetne, inkább nem is mondanék semmit, csak hagynám, hogy a másik megérezze, hogy én mit érzek...
Betuka :: 11:31
4 Kommentek:
az lenne a legjobb, ha néha csak hagyni kéne hogy nézhessen a szemembe, hogy nézhessek a szemébe, hogy foghassam a kezét, ha egymásra hangolódnánk, és a saját világunkban elmerülve megértenénk egymás rezgéseit.
gondolom Te is erre gondolsz a Te nagy Ő-ddel.
Szerintem inkább így általánosságban értette, nem feltétlenül egy bizonyos személyre gondolt:)
De, pontosan arra értettem ;)
Balázs, ez amolyan lánydolog. Virágnyelven, de tök érthetően.
*ölel* (mindkettőtöket)
Megjegyzés küldése
<< Haza