Téves utakon
Az ember sokszor nem azokkal van kapcsolatban, akikkel kellene, hogy legyen. Időt és energiát pazarlunk felszínes kapcsolatokra, energiavámpírokra, s közben észre sem vesszük, hogy akiket igazán szeretnénk, ott vannak mellettünk, vagy éppen annyira messze, hogy egyszerűen nem tudunk kapcsolatba lépni.Hiába a több éves barátság, ha nem élvezet már egymás társasága... minek vagyunk a "szerelmünknek" nevezett ember mellett, ha legszívesebben szakítanánk?...
Miért nem szeretjük azokat, akiket kellene?...
Nekem egy sorsszerű találkozásom biztosan van. :)
Betuka :: 19:29
10 Kommentek:
oh, hogy mennyi sorsszerű találkozást ismertem félre eddig... de szerencsére az utóbbi időben nekem is bejöttek ezek, és most jó emberekkel vagyok körülvéve. :o)
Ha ezekre tudnánk a választ, akkor el kéne bocsátani a pszichológusok jó részét, akik ettől depisek lennének és más pszichológusokhoz járnának azokkal az energiavámpírokkal egyetemben, akik már nem tudnak vámpírkodni, viszont leszívják a maradék pszichológus energiáját is, akik ugye már nem tudnak máshoz menni, és depisek maradnak. Végtére is ugyanannyi boldogtalan ember lesz, mint előtte.
Hm. Épp most bizonyítottam, hogy a jó és a rossz aránya a világban állandó. Meg hogy úgyis a pszichológusok szívják meg. :D
Hát... tény, hogy nem egyszerű feladat... de akkor jópár szenvedéstől megkímélnénk magunkat... :)
Nekem ezért nem tud megbocsátani két "volt" barátnőm. Az egyikkel 14 év után már nem éreztem jól magam... :( Nem szándékosan...
Nekem ezért nem tud megbocsátani két "volt" barátnőm. Az egyikkel 14 év után már nem éreztem jól magam... :( Nem szándékosan...
sztem senkivel sem véletlenül találkozunk, sztem az életnek és/vagy istennek van a legnagyobb humora. olyan durva találkozások vannak hogy nem lehet véletlen egyszerűen. előző életek, védőangyalok, akármi. és akiket utólag kihagynánk az életünkből, azoknak is van jó oldala, legalább tanultunk belőle, fejlődtünk a negatív élményektől. részemről nemtudom miért, de mindig olyan emberek a barátaim, akik eddig 1-2 kivétellel nemnagyon okoztak fájdalmat, és aki okozott azis csak haver szintjén mozgott. a párkapcsolatok persze kivételt képeznek, elvégre csak nem vagyunk droidok. legalábbis nem mindannyian:D
Tibi, ebben egyetértek, nincsenek véletlen találkozások, én csak azt mondom, hogy oké, hogy nekem találkoznom kellett valakivel, de lehet, hogy a sors csak egy apró pillanatot szánt volna nekünk, pl. hogy általa ráébredjek valamire, ám mi több éven át "barátságot" ápolunk, és érezzük, hogy ez nem is az igazi...
Kiről volt szó?:)
konkrétan senkiről, de kábé mindenkiről szólhatna... :)
Na ezt most én is alátámasztom...
Megjegyzés küldése
<< Haza