A pillanat dermedtsége
Fekszem a párnámon, arcom felfelé néz. Kezemben lehanyatlott a könyv, amit eddig tartottam. Most nem olvasok. Csak nézek. Befelé. A gondolatok, felismerések úgy követik egymást, mint a gyöngyök a nyakláncon. Igen, ennek így kell lennie. Ide jutottunk. Mindenki hat mindenki életére. Az egész élet egy nagy, előre megszőtt háló, amiben egymás útját keresztezzük. Semmi nem történik "csak úgy". A Nagyfőnök meg csak mosolyog rajtunk. Jól teszi.A falon a légy, amit közben észrevettem, nem mozdul. Ő is megállt, mint ez a pillanat.
Talán éppen most találkozott két vékonyka szál a nagy hálóban.
Betuka :: 23:04
5 Kommentek:
:). szép.
szerintem is. :)
Köcönöm ::blushing::
...van keresnivalód köztünk:)
hú ar jú, író? :)
Megjegyzés küldése
<< Haza