Betu blogja

Új blog

2009-08-27T22:10:00.000+02:00

Ha valaki még olvasná ezt a blogot, most ide sasoljon:

http://tentito.blogspot.com

Új blogom, nulla magánélet, annál több mozi, zene, könyv. Egyelőre három bejegyzésnél tartok, de ez természetesen változni fog a jövőben. :)

Ez-az

2009-07-08T08:41:00.003+02:00

Híreket mondunk:

1. Végre van munkám! Mostantól a Citi Bankban dolgozom majd amolyan adminisztrátor-féleként. Távol áll persze az újságírástól, de nem bánom, mert a saját szakmámban elég nehéz manapság munkát találni.

2. Úgy érzem, hogy be fogom fejezni ezt a blogolást. Én is elhanyagoltam, meg az "olvasók" is, ha vannak (pár embert tudok, aki mindig olvas, de rajtuk kívül senki). Nincs értelme csinálni ezt az egészet. Úgyis akarok könyvet írni (amit hamarosan el is kezdek, amint beszereztem egy laptopot), abba is bele tudom szőni a világról alkotott elképzeléseimet. Ez a blogolás számomra "lejárt", kiment a divatból. :) Rájöttem, hogy nem az én világom.

Vezettem

2009-06-17T11:50:00.002+02:00

Tegnap elfelejtettem írni, de életemben először beindítottam és elindítottam egy autót! Biza! Még híre-hamva sincs a rutinoktatásnak, ezt csakis elméleti tudásból és némi segítséggel hoztam össze. Persze be voltam szarva, elég félelmetes volt, tekintve, hogy Balázs apukájának dízelmotoros Pözsóját indítottam útjára... aminél ugye máshogy működik a gázpedál egy kicsit. Még vannak hiányosságaim, nem tudom például ezt a kuplungtémát (mikor fel felengedni...), vagy a gázt sem érzem még (még jó, különben megfulladnék - hahahahaha), szóval ez van, de ahhoz képest, hogy életemben először csináltam, egész jól ment, és Balázsék is megdicsértek. :)

Új Dream Theater sláger

2009-06-16T21:42:00.001+02:00

Tessék tolni, mert jó, főleg a refrén fülbemászó: A Rite Of Passage

No stress

2009-06-16T21:29:00.003+02:00

Az utóbbi hónapokban kicsit túlstresszeltem magam, ez tény. Februárban szemműtét és lábadozás, áprilisban kirúgtak, májusban meghalt nagymamám, rá két hétre nagymamám öccse... egyenesen csodálkozom, hogy nem jött elő jobban a lappangó pánikbetegségem! Szerencsére azt már másfél éve legyűrtem (kopkop), már nem akarok meghalni minden alkalommal, ha gyorsabban ver a szívem, de azért az emléke még kísért néha-néha...

Kicsit le kéne eresztenem. Tök szívesen elutaznék egy olyan helyre, ahol senki és semmi nincs. Ahol nyugi van, és rendbe tudom tenni a gondolataimat/érzéseimet, és nem önt el az információáradat nap mint nap. Olvastam a Marie Claire-ben egy cikket, hogy Németországban vannak mezítlábas túrák, még a kis patakokon is át kell lépkedni! Mekkora már! Oda például szívesen elmennék, akárhányan is vannak. Na szóval, ha valakinek van valami jó kis tippje arra, hogyan lehet eredményesen kiereszteni a gőzt, akkor szóljon! :)

Rendszerváltás előtt...

2009-06-12T21:22:00.002+02:00

Az oktatónk mesélte, hogy anno a kommunizmusban nem volt tolatólámpa az autókon. Hogy miért? Mert fehér, arról viszont szó sem lehetett, csakis vörösről! Valamint, az elvtársak nem mennek hátrafelé, csakis előre haladás van! No komment.

Végre

2009-06-11T22:03:00.001+02:00

Vezetni tanulok, kérem alássan, végre-valahára! Eddig csak két elméleti órán vagyok túl, de legalább belevágtam, és ez már valami. Balázzsal együtt csináljuk, így tudjuk egymást biztatni-basztatni.

'30-'40-'50

2009-06-02T10:36:00.003+02:00

Most, hogy nincs munkám, nagyon ráérek olvasni. És, mivel nagy Agatha Christie rajongó vagyok, csak úgy falom a regényeit. Bár, még így sem tartok sehol, mert a hetvenvalahány regényéből még csak harminchármat olvastam el... no de a lényeg, hogy általa egyre inkább kezdenek érdekelni a harmincas-negyvenes-ötvenes évek. Eddig is volt egy kis vonzódásom ehhez a korhoz, de most még jobban. Igaz, ehhez az is hozzásegített, hogy láttam az Edith Piaf életéről szóló filmet Marion Cotillard-dal a főszerepben (aki egyébként jogosan kapta meg az Oscart érte - hihetetlen, miket tud ez a nő). Meg mostanában szívesen nézek régi filmeket, szinte mindegy is, miről, mert az egész dolog romantikája az, ami megfog.

Ilyen kéne

2009-05-28T13:58:00.003+02:00

Naon teccik ez a frizura. Úgy szeretném én is megcsinálni magamnak, csak előbb még növesztenem kell, na meg tanulnom kellene egy kis türelmet is valahonnan, mert manapság olyan szöszös a hajam, hogy sosem úgy sikerül, ahogy én gondolom. Utálok hajat szárítani, hajat sütni... De ez a frizu, ez kő! :)

Fashiontime

2009-05-27T13:33:00.003+02:00

Örömhír: nem pénzért ugyan, de találtam munkát. Egyelőre ingyen fogok dolgozni a fashiontime.hu oldalon, de én már ennek is nagyon örülök, mert végre olyat csinálok, amit szeretek és ami érdekel, no meg persze referenciának, kapcsolatépítésnek és gyakorlásnak is jó. Közben viszont még mindig ezerrel munkát keresek.

Úgy szeretnék gazdag lenni...

2009-05-27T11:53:00.002+02:00

... egyszer libasültet enni...

Sokszor elgondolkodom, milyen lenne olyan gazdagnak lenni, hogy nem kell dolgoznom. A minap véletlenül épp megint odatévedtem az MTV-n Paris öribarikereső műsorára (hát hiába, titkon biztos rajongója vagyok), és csak néztem a csajt, és arra gondoltam: szegény lány, annyira unatkozik, hogy kínjában nem tudja már, mit csináljon. Paris tökéletesen tehetségtelen, mégis mindig mindenhol ott van. Egyben azért tehetséges: a népszerűségben és gazdagságban.

No de visszatérve a témára. Ha egy rahedli pénzem lenne, nem kellene a jövőn aggódnom. Bármikor azt tehetnék, amit csak akarok, azt vennék meg, amit csak akarok... ez így jól hangzik, de hol marad a küzdeni vágyás? Minek állítsak fel célokat, ha úgyis mindegyik ott van karnyújtásnyira, csak ki kell nyitnom a tárcámat? Nem mondom, rohadt kényelmes lehet úszni a pénzben, mint Dagobert bácsi, de hogy annyi legyen belőle, hogy ne tudjam hova tenni... nos ez nekem egyelőre kicsit felfoghatatlan. Biztos adományoznék jó sokat, meg kisegíteném a rokonságot, a barátokat... feltéve persze, ha nem csak emiatt állnak szóba velem. Mert az szar lehet, amikor mindenki csak egy hatalmas bankóköteget lát, ha rád néz...

Na szóval, nem is tudom. Azért jó lenne, ha gazdag lennék. Utána már lenne időm gondolkodni, hogy szeressem-e ezt a helyzetet, vagy ne.

Star Trek

2009-05-08T07:39:00.003+02:00

Tegnap néztünk Star Treket a moziban Balázzsal.

Régebben, amikor még csak néha-néha kapcsoltam a tévében a sorozatra, egyszerűen hülyét kaptam attól, ahogy a szereplők kinéztek, közben persze fogalmam sem volt, miről szól a dolog, csak azt, hogy az űrben játszódik. Sosem voltam egy nagy sci-fis, és most sem mondanám magam annak, de Balázsom által szépen lassan elkezdett beszivárogni a fejembe ez a kultsorozat. Ő és a családja mindig nézik, ezért én is elkezdtem nézni velük. Mára elmondhatom, hogy ha nem is vagyok rajongó, szívesen megnézem. Például a Voyagert, mert abban szimpik a szereplők, meg a sztorik is.

Nos, a film már a sokadik a sorban, de állítólag messze ilyen jó mozit még nem csináltak. És tényleg: olvastam valahol, hogy ezt a Star Treket azok is élvezni fogják, akik sosem láttak még ST-t (meg persze nyitottak is rá). Egyenlő arányban őrizték meg benne az alaptörténet komolyságát, vegyítve jó sok látványos akciójelenettel és csipetnyi humorral. Ami nekem külön tetszik, az a sok tudományos, fizikai tényszerűség, amelyek már régóta mozgatják a fantáziámat: fekete lyukak, időutazás... szóval, azért valamennyire mégiscsak nekem való ez a témakör, még ha az elején ki is rázott tőle a hideg. :)

Alkotnák

2009-05-03T22:05:00.002+02:00

Mostanában megelégeltem, hogy állandóan csak "veszek". Most már én magam is csinálni akarom. Hogy mit? Mindent. Érzem magamban a kreatív erőt, csak még nem tudom, miben "robbanjon ki". Például tök szívesen készítenék valami absztrakt, nonfiguratív háromdimenziós valamit. Hmmm...

Unalom?

2009-05-03T22:01:00.002+02:00

Lehet, hogy öregszem, de mostanában nincs türelmem zenét hallgatni... például ha utazok. Régen benyomtam a lejátszót az út elején, és egészen addig hallgattam, amíg haza nem értem. Tehát úgy két órán keresztül, minimum. De most?... Halálosan unom az utazást, a kényszer-zenehallgatást... Most is, jöttem, és nem bírtam végighallgatni egy albumot. Vannak kedvenc számaim, azokat végigpötyögöm, de olyat, hogy egy albumot végighallgatni, mostanában nem tudok. Még a kedvenceim is untatnak. Ki érti ezt?...

Mese

2009-05-03T21:55:00.003+02:00

"Hello baby, köszöntelek ezen a szar helyen
Ami lehetne jobb is, ha azt szeretnénk, hogy így legyen
És mindenki annyit kapna, amennyit érdemel
De ez baromság, egy illúzió, de ki a faszt érdekel

Ki a faszt érdekel az hogy...

Vártak vagy csak véletlenül szartak a világra
Nem számít, ha már beleestél ebbe a hibába
Vagy elhiszed, hogy így van rendjén, hogy ez egy ilyen világ
Az iskolában megtanítják majd befogni a szád

És elmondják, hogy tiszteld a törvényt, mutass alázatot
És lehet, hogy fájni fog mikor a fejedbe töltik a programot
De túl kell élned, belõlem meríts erõt, hogy kibírd
Mert nevetni az tud csak igazán, aki már eleget sírt

Ebben a mesében részeg a herceg és ronda a királylány
De néha a szemétdomb felett is felragyog a szivárvány
Válaszd a mámort vagy válaszd az életet
Magadtól is látod majd, ha nem leszek már veled, hogy:
Minden nõnél van jobb nõ
Minden bajnok legyõzhetõ
Minden új nap új ajándék
Mer' az egész csak játék

Nem kell, hogy olyan legyél, mint mondjuk én vagy bárki más
Nem kell, hogy bedõlj az ostobáknak, tied a választás
Tudod neked nem hazudnék, de még nekem se higgy
Mert lehet, hogy amit mondok csak szerintem van így

Minden nõnél van jobb nõ
Minden bajnok legyõzhetõ
Minden hiány pótolható
Minden, minden, minden eladó
Minden csoda csak látomás
Minden furcsa mindig, ami más
Minden új nap új ajándék
Mer' az egész csak játék

Hello baby, köszöntelek ezen a szar helyen
Ami lehetne jobb is, ha azt szeretnénk, hogy így legyen
De a valóságtól nem óvhat meg semmi sem
Aludj csendesen, aludj csendesen..."

Ezentúl...

2009-05-01T22:35:00.002+02:00

- Nem dőlök be a trendeknek, legyen szó ruhákról, sminkről és hajról. Csak azoknak a dolgoknak, amelyekről úgy érzem, hogy 100%-osan az enyémek.
- Nem dőlök be a reklámoknak, az új termékeknek.
- Nem dőlök be a piramisjátékoknak.
- Nem érzek késztetést egy-egy üzletben, hogy feltétlenül vegyek valamit (igaz, ez már most is megy).
- Akkor eszem és azt, amikor csak akarok.
- Gyakrabban sportolok.
- Nem akarok senkinek megfelelni, csak önmagamnak.
- Szabad folyást adok a kreativitásomnak.

Bár nincs szilveszter meg újév, én most fogadkozom. :)

Egy boltkóros naplója

2009-04-29T21:32:00.002+02:00

Nem láttam, hanem elolvastam. És dőltem a röhögéstől. :)

Sophie Kinsella istenáldotta humorral és kellő öniróniával (mármint a főhős nevében) fűszerezi ezt a remek kis regényt. Szerintem a nők nagy része többé-kevésbé magára ismer benne, de az, ahogy a főszereplő Rebecca lavírozik az adósságok és a pénzköltés, valamint a tökélyre fejlesztett kamuzás határain, egyszerűen imádnivaló. Sokszor mintha a saját gondolatait olvasná az ember... És, bár a regény végig izgalmas és szórakoztató olvasmány, azért a végére kissé fogyatkoznak a nevetésre ingerlő részek. S hogy miért? Mert Beckynek időközben benő a feje lágya... No de ez semmit nem von le az értékéből. Tíz pontos könyv, bátran ajánlom mindenkinek, még vállalkozó kedvű srácoknak is! :)

Eurotrip

2009-04-25T12:25:00.002+02:00

Tegnap ment a tévében az "Eurotúra" című amerikai film, ami angolul Eurotrip (én inkább így ismerem, mert először angolul láttam).

Szokásos őrült amerikai tinivígjáték, nekem tetszik, annak ellenére is, hogy tele van klisékkel. :) Alapvetően az amerikai fiatalok Európáról kialakított sztereotípiáiról szól, és arról, hogy végül vajon igazolódnak-e a fiúk-lányok hipotézisei vagy sem. Például: "Európa akkora, mint egy bevásárlóközpont", vagy "Párizs Berlin elővárosa, két perc és ott vagyunk" (vagy valami ilyesmi). Vicces, ahogy ez a habkönnyű film kifigurázza az amerikaiak hírhedt műveletlenségét és előítéleteit. Vagy a kedvencem: Pozsonyban nyomor van és mocsok, az egyik lakó számára a legújabb sorozat a Miami Vice, vagy hogy pár centből a luxushotel egyik alkalmazottja már megnyitná saját szállodáját, és hasonlók. :) Mivel ez egy vígjáték, muszáj, hogy ezek a sztereotípiák végül megdőljenek a szereplők kárára, így esik, hogy Amszterdamban a cukrászdában a várva várt legális hasissal mégsem találkoznak a gyerekek (de attól még hallucinálnak :)), vagy hogy az addig számukra még ismeretlen Absinth érdekes reakciókat vált ki belőlük. Minden országban pórul járnak valahogy, és épp ez benne a poén. :)

Csak csajoknak!

2009-04-24T11:25:00.001+02:00

Új linket dobtam oldalra, mégpedig a sminkblogot. Tele van hasznos tanácsokkal, képekkel, videjókkal. :)

Fertőőő

2009-04-18T22:29:00.003+02:00

Most már értem, miért olyanok a mai tinédzserek, amilyenek. Vigyázat, szókimondó poszt következik!

Nos, ahogy az imént véletlenül odakeveredtem az MTV-re a "Tila Tequila" című valóságshowhoz, enyhén szólva leesett az állam. A lényeg (legalábbis én ezt vettem le): a címszereplő Tila (egy közönséges kis ribanc) párt keres magának (vagy egyszerre kettőt is, mittudomén), ennek érdekében minden este mással enyeleg, smárol (egy meghatározott társaságon belül), és közben mosolyogva arról beszél, kiben mit szeret, és mit nem. Ez már önmagában is gáz, de a műsor tele van leszbikusokkal és biszexuálisokkal. Van például egy alapvetően nőneműnek született fiatal, aki egy az egyben úgy néz ki, mint egy pali (trendi pasi-frizura, kigyúrt izomzat, és úgy öltözik, mint egy fiú), csak éppen van két alma a mellkasán... Szóval melle van. Az előbb meg éppen egy másik csajjal enyelgett a főszereplő. Kész vagyok.

Nekem soha semmi bajom nem volt azzal, ha valaki "más", mindenkinek joga van bármihez, amit akar. De nem a nyilvánosság előtt! Senkit sem érdekel! És könyörgök, ne erre tanítsuk már a fiatalságot, még ha 16-os karika is van a képernyő sarkán! Ilyen kis korcsokkal... grrr!

(Megjegyzés: ennél egy fokkal már enyhébb Paris Hilton "öribari" kereső realityje, de ott meg bulizni kell vele, hogy megtudd, jó barátja lennél-e, szóval egy kutya...)

Újgazdagék a benzinkútnál

2009-04-17T20:02:00.004+02:00

Ma, amikor hazafelé menet a busz megállt pihenni egy benzinkútnál, színpadra illő jelenettel "gazdagodhattam". Épp álltam a pénztárnál, hogy kifizethessem a hetven forintos kis zacskó ropimat, amikor is megfigyeltem, hogy egy hátranyalt hajú, feltolt napszemüveges, bőrdzsekis-farmeres fószer áll előttem. Ez eddig ugye semmit nem jelent, de pár másodperc múlva odajött hozzá kis felesége és pici fiuk. Anyuci amolyan Debreczeni Zita másolat volt, kissé csúnyább kiadásban. Drága ruci volt rajta, és a Louis Vuitton táska is ott figyelt a karján. Elgondolkodtam ugyan, hogy talán másolat (manapság akárkinek lehet már LV-je 5000 fortintért is), de aztán rájöttem, hogy nem az, mert látszott rajtuk, az egész megjelenésükön, hogy igenis van zsé a zsebben! Aztán a kisgyerek elkezdett parádézni, hogy márpedig neki kell a Haribo pillecukor, mire anyu így reagált (mindenki számára jól hallhatóan): "Jaaaaj, kicsim, hát a szívem szakad meg érted, de ez egészégtelen!" Gyerek tovább rinyál, anyu megenyhül: "Na jó, akkor tedd fel a pultra apu elé." Apu meglátja a cuccot, ő is kiakad, hogy na de ez nem jó, ne vegyünk. Kisfiú rinyál, mire apu is megenyhül. Aztán a pali mutatja a pénztárosnak, hogy igen, ott az a BMW az övék, tankolás lesz, meg három újság, a Haribo, meg hirtelen odadobott még a pultra két csomag aszalt meggyet (akkora csomag, mint a tenyerem), melynek darabja 560 Ft a kútnál. Aztán kicsapja a pénzköteget (igen, köteget), lapozgat, fizet. Közben anyuka a kisgyerekkel játszik, gügyög, "puszitanyának"... És végül, mire már mindenki megunta a sorban állást, távoznak.

Én meg csak álltam mögöttük a hetven forintos ropimmal...

Én nem irigyelek senkit, főleg, ha tisztességes úton szerezte a pénzt, de ők olyan... mesterkéltnek tűntek. De végülis mindegy, úgyis csak pár percre sodort egymás mellé minket az élet.

MOST!

2009-04-17T08:50:00.003+02:00

"Minden, ami a múltban volt, csak emlék, és minden, ami a jövőben lesz, csak képzelgés."

Ezt a mondatot (lehet, hogy nem pontosan idéztem) Jeffery Deaver egyik könyvében olvastam, és azóta sokszor elgondolkodtam már rajta. Vajon ki melyikben él: a múltban, a jelenben, vagy a jövőben? Ha a múlt csak emlék, akkor azt illik eltenni egy fiókba, és onnan elő nem venni, kivéve, ha az embernek nosztalgiázni támad kedve. Persze vannak olyan emlékdarabkák is, amelyeket azonnal ki kell dobni. Amelyekre az emlékezés folyamából nem érdemes pazarolni egyetlen percet sem. A lényeg: az emlékeket el kell tenni, jó mélyre. Az az ember, aki a múltban él, erről megfeledkezett, és otthagyta őket elöl, az asztalon. Hogy mindig szem előtt legyenek. Mert így azt hiszi, még van lehetősége változtatni rajta. Nem érti, meg, hogy nincs visszaút.

Aki a jövőben él, az fél. Fél az ismeretlentől. Hiszen tulajdonképpen az egész életünk egy nagy, felismerhetetlen massza, egy nagy ismeretelenség. Hiszen mit tudunk mi a saját jövőnkről? Semmit! Csak elképzeljük, spekulálunk, számolgatunk, fantáziálunk. Ez a jövőnk. "Gondolj a jövődre!" Halljuk sokszor. Mégis mit tudunk tenni? Segíthetünk a dolgoknak egy bizonyos mederben folyni, ám egyáltalán nem biztos, hogy az történik majd velünk, amit szeretnénk.

Mi a biztos tehát? A jelen. A jelen viszont csak egy múlékony pillanat, egy ezredmásodperc: amint eltelt, máris múlt, és minden következő pillanat még csak jövő. A jelen, ahogy halad előre az időben, máris megszűnik jelennek lenni...

Én a jövőben élek. Minden pillanatban máris arra gondolok, hogy mi lesz később? Állandó félelemben élek, képtelen vagyok csakis arra figyelni, hogy mi van most? Igen, ebben az ezredmásodpercben, ami annyira múlékony. Pedig ez az igazi művészet. A MOST csodáját átélni.

Kis megjegyzés: nevetségesen fog hangzani, de az ember egészen biztosan csak a jelenre figyel akkor, amikor részeg. Beszélhet akármiről, csinálhat bármit: a részeg ember nem fél semmitől. Csak a pillanat érdekli, tudata szépen lassan megszűnik, és csakis a jelen áll előtte, teljes valóságában. Nem érdekli, mi volt hat órával ezelőtt, de az sem, mi lesz egy óra múlva, hogy fog hazajutni, milyen lesz a másnap...

(Nem azt mondom, hogy akkot most mindenki alkoholizáljon, ez pusztán egy megfigyelés. És természetesen nem zárja ki, hogy valaki másmilyen helyzetben is csak a jelenre gondoljon.)

Szorosan

2009-04-09T16:37:00.002+02:00

Jönnek a megszorítások - legalábbis az én házam táján. Hurrá. Újra munkakeresés, stressz... a különbség csak annyi, hogy most kicsit könnyebb helyzetben vagyok, mert van ajánlólevelem, szakmai tapasztalataim, úgyhogy idevele a munkával.

A kieső időben viszont lesz időm angolozni (most azért is rászánom magam, hogy normálisan megtanuljam), úgyhogy megintcsak hurrá.

Blekkót

2009-04-08T12:47:00.002+02:00

Örömmel látom, hogy van már klip az új Black-outról/-tól. A számot nagyon szeretem, hát a koncertklipeket már kevésbé, de azért jó, hogy van. :)

És azt is látom, hogy Robi megnyiratkozott, megborotválkozott - hellyel-közzel, mert még mindig borostás, de már nem konkrétan szakállas.

Vége

2009-04-08T12:41:00.001+02:00

Bye-bye Epizód!

Tavaszi fáradtság

2009-04-01T13:30:00.002+02:00

Tegnap este olyan kilenc-fél tíz tájban bealudtam olvasás közben. Éreztem, hogy elnehezedik a magazin a kezemben, és lecsukódik a szemem. Néha felriadtam, hogy "jaj, elaludtam", aztán ugyanúgy visszaájultam. Aztán amikor eljött a tényleges lefekvés ideje, alig bírtam erőt venni magamon, hogy átöltözzek, fogat mossak, stb. Mi történt velem? Oké, hogy aznap elég sokat sétáltam, de ezt leszámítva nem volt túl fárasztó napom... Lehet ez tavaszi fáradtság? Vagy még mindig az óraátállítást nyögöm?

Kedvencek

2009-03-23T19:21:00.001+01:00

Megkaptam Balázstól névnapomra a Sweeney Todd-ot és Az ördög Pradát visel-t dvd-n, és most örülök nekik jól. :) Otthon megnéztem a Sweeney-t (még mindig imádom), valamikor a Pradát is megnézem majd. Juj, bódog vagyok mint állat. :D

"Botránykönyv"

2009-03-17T11:15:00.002+01:00

Már most tudom, miről fogok könyvet írni. Saját tapasztalatok, érzések. Próbáltam valami jó kis fiktív cuccot kitalálni, de a fantáziám sajnos olajozatlan mostanában. Viszont jó pár dolgot szívesen kiírnék magamból, úgyhogy amint vettem egy új laptopot (valszeg csak az év végén...), el is kezdem a munkát.

Mert csak

2009-03-16T21:13:00.003+01:00

Ezt a dalt mindenkinek hallania kell! Nincs mese!

Firewind - Deliverance

(Az egész dal rohadt jó úgy anblokk, de a refrént különösen szeretem, meg a végén az óóó-zást :)) Meg az is tetszik, ahogy együtt szól a torzított és az akusztikus gityó.)

Figarrrro

2009-03-16T13:30:00.002+01:00

Tegnap este volt szerencsénk az énekes Anna barátném által megnéznünk a Figaró házasságát a Víg Színházban. Kicsit másra számítottunk, azt hittük hogy az operát fogjuk látni, ehelyett kaptunk egy vígjátékot, sztárszínészekkel. :) Nekem is és Balázsnak is nagyon tetszett, és természetesen Annára is nagyon büszke voltam, hogy bár kórusban énekelt (a "szobalányok" egyikeként), a hangját mindig kihallottam a többi közül! Gratulálok neki itt is! :)

Szóval, benne volt Kovács Patrícia (aki egyébként a Nem kellesz eléggé főszereplőjét is szinkronizálja - erre persze csak utólag jöttem rá, hogy meghallottam a hangját), Kamarás Iván (aki eddig nekem nem volt szimpi, de ebben a darabban grófként nagyot alakított), Reviczky Gábor, Pindroch Csaba, Fesztbaum Béla (tökre bírom azt a színészt), Hegyi Barbara... egyszóval, nagyon élveztük az egészet, csak egyvalamit furcsálltam: a színpad is lejtett, meg a nézőtér is. Lehet, hogy csak én vagyok ilyen béna, és valami baj van az egyensúlyérzékemmel, de nekem nem adott túlzott biztonságérzetet ez az elrendezés...

Nem kellesz eléggé

2009-03-08T23:40:00.002+01:00

Ezt a filmet néztük meg az imént Balázsommal, nőnap alkalmából. (Más esetben az életben nem nézte volna meg, de lehet, hogy én sem. :D)

Mondjuk úgy, hogy ötből hármas, de csakis az alapsztori és pár jó poén miatt. Egyébként pedig sajnos elég lassú, vontatott és néhány rész kissé feleslegesnek is hat. Meg kiszámítható. Olcsó limonádé. Egyszer megnézős.

(Aki nem tudná, miről szól: több szálon futó, több szereplős film, a fő téma: a párkapcsolatok, randik, házasság, az, hogy a két nem milyen félreértések miatt szakít/jön össze/veszekszik és hasonlók.) Aranyos, de egyszer elég volt.

Ps.: Ja és Scarlett Johannson akármilyen szőkére is bongyorítja a haját, és akármennyire nagy melle van, meg nagy szája, nekem még mindig kicsit olyan semmilyen. Egyesek szerint álomnő, de szerintem átlagos. Barna hajjal, melegítőben már senkinek nem kellene - legalábbis elsőre. Szerintem.

Firewind

2009-02-28T15:09:00.003+01:00

Új görög "felfedezettjeim". Tökös, dinamikus, dallamos muzsikát tolnak, semmi cicó. :)

Tavaly a Kamelot előzenekara voltak, és már akkor is írtam, milyen jó kis bulit nyomtak, de (magam sem értem miért) csak most kezdtem hallgatni őket.

Klip: Mercenary Man

Antishopping?

2009-02-26T15:51:00.004+01:00

Nem tudom mi lehet az oka: talán az, hogy mostanában spórolgattam, és nem kívánkozik pénzt költenem, vagy egyszerűen csak nem tetszik az üzletek választéka, vagy az árakkal nem vagyok kibékülve, esetleg a tudatalattim tiltakozik ellene, de mostanában nem dob fel a vásárlás! Régebben elindultam, és kábé mindent megvettem, ami megtetszett, minden olcsó szir-szart, aztán napokkal, hetekkel, hónapokkal később rájöttem, hogy ezt vagy azt nem kellett volna megvenni. Most meg mi van? Nagy lelkesedéssel elindulok, aztán két óra múlva hulla fáradtan, csalódottan, sokszor üres kézzel hagyom ott a bevásárlóközpontot. Mi történt? Én változtam meg, vagy a boltok kínálata más? Egyszerűen nincsenek olyan ruhadarabok, amelyekbe első látásra beleszeretnék. Ha meg vannak, jó drágák. Most már úgy vagyok vele, hogy inkább összespórolom az árát, de akkor tényleg azt veszem meg, ami igazán tetszik (és még tartós is)!

Children of metal

2009-02-26T11:34:00.002+01:00

Idézet Pándi Balázs dobostól:

"Valahol minden ember metálos. Mindannyian a metál gyermekei vagyunk, a rock katonái! (nevet) Én a mai napig nagyon sok metált és punk/hardcore zenét hallgatok. Szerintem ezek az emberek, akik aktívak, tevékenyek, ezekben egy csomó energia van - és fiatal korában az ember miben találja meg az energiát? Hát a bömbölő metálban. Főleg ha még a szülei is kiabálnak miatta, hogy "kapcsold le ezt a szar zenét", akkor tényleg azt gondolja, hogy ebben minden benne van, ami bennem is. Ez szerintem tök normális. Nyilván erre is vannak megfelelő tudósok, akik megfejtik, hogy ez miért van; de úgy látszik, hogy az új zenékre, furcsább zenei megoldásokra hajlamos embereknek nagy mérföldkő volt a pubertáskori metálrajongás."

(A teljes cikk)

Egyetértek vele. Van, aki kinövi, van, aki nem, és van, aki egyáltalán nem hallgatta soha. Részemről azonban tuti, hogy ez a zene rengeteget tett hozzá az életemhez, és örülök, hogy létezik. :)

Hajaj

2009-02-23T14:13:00.003+01:00

Aki tudja, milyen értelmes frizurát lehet csinálni egy (még) jóval melltartóvonal fölötti hajhosszból, amelynek a legfelső rétege a nyakam közepéig ér, az léccike szóljon.

Egyszerűen utálom most a hajamat, ez a semmilyen hosszt, vááá. És még vagy egy év, mire értelmes hosszúságú lesz, olyan, amilyet szeretnék. :( De legalább már a vége le lett csípve... kábé öt hónapig nem mertem fodrászhoz menni, nehogy sokat levágjon a növőfélben lévő hajacskámból. Aztán rájöttem, hogy ezt így nem szabad csinálni, mert akkor nem fog nőni, csak letörik a vége (nagyon el lett ugyanis vékonyítva). Úgyhogy végül elmentem egy fodrászhoz itt Pesten, de úgy kellett összekaparnom az állam darabjait a padlóról: a mosás és egy kis sitty-sutty vágás 4200 pengőbe került...

A Nagy Fogyás

2009-02-19T14:58:00.001+01:00

Hiába csak két kilót fogytam (vagy még annyit sem), egyik kedves exkollégám, a fotós Zoli ahogy meglátott, rögtön rákérdezett: "Na mi van, fogytál?" Én meg büszkén feszítettem, hogy igen, fogytam hát! :D Mi lenne, ha mondjuk ötöt dobnék le?...

Hogyan tovább?

2009-02-18T10:32:00.002+01:00

Na, hogy egy kicsit aktuell is legyek. Újra dolgozom, megy tovább az élet, satöbbi. Várom már a tavaszt, mert a megújulás időszaka lesz, több szempontból is. Meg gondolkodom erősen, hogy s mint kéne továbbtanulnom. És hogy mit. Rájöttem, hogy nagyon érdekel a divat, a művészetek, a rajz, ilyesmik. Nézegettem a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem képzéseit, tetszenének, ha nem 400 rugóba kerülne egy félév alapképzésben. Engem már nem vennének fel állami képzésre, mert azt "elhasználtam" Egerben (hiába maradt még három félévem, nem engednek államira jelentkezni, mert lezártam egy abszolutóriummal)... persze jelentkezhetek ingyé felsőfokú szakképzésre vagy mesterre, de utóbbinek azért kell kötődnie a már megszerzett diplomához, kommunikációt meg nem hiszem hogy tanulnék megint, másrészt meg sajna nem olyan jó a szép kis keményborítású oklevelemben szereplő jegy, hogy azzal kezdjek valamit. Úgyhogy marad a pénzgyűjtés, meg ha felvesznek, akkor kurva jól kell tanulnom, hogy esetleg átvegyenek államira. :) De mivel már lecsúsztam a szeptemberi kezdésről, marad jövőre. Na nem baj, addig autodidakta módon fogom képezgetni magam, meg utánaolvasni a dolgoknak.

Szemgyalulás után

2009-02-16T14:55:00.003+01:00

Nos, újra itt vagyok, és végre látok! Nagyjából... :)

Vegyük sorra az eseményeket. Először is 6-án megvizsgálták a szememet, hogy alkalmas-e a műtétre. Ez most ingyenreklám lesz, de nagyon tudom ajánlani az Optik Med-et a hozzám hasonlóknak, annak, aki megengedheti magának anyagilag, szóval aki számára elvileg semmi akadálya nincs a műtétnek. Félni nem kell, hogy megvakítanak, mert ők az ország legjobb és legprofibb lézerklinikája, nem hiába drágábbak egy picikét az átlagosnál. A munkatársak, orvosok nagyon kedvesek, minden a kisujjukban van, és normálisan elmagyaráznak mindent. A műtét előtt kaptam Xanaxot, hogy ne idegeskedjek, meg müzliszeletet, szemmaszkot, sőt, a műtét és a kontrollok után egyszer-kétszer a kezembe nyomtak egy pár Algopyrint, meg altatót, hogy könnyebb legyen viselni a fájdalmakat. Én egyébként halálra izgultam magam, fogytam is két kilót, na persze amiatt is, mert csukott szemmel nem volt kedvem hülyéskedni a kajával, akármilyen finom volt is. Úgyhogy én bizony féltem, annak ellenére, hogy pontosan tudtam, mi vár rám: semmi fájdalmas és hosszadalmas dolog. De hát mit csináljak, én ilyen izgulós vagyok. Nem hiszem el, hogy van olyan, aki halál lazán tud üldögélni egy olyan műtét előtt, ahol a legfontosabb érzékszervét, a szemét műtik meg. Na mindegy. Szóval be voltam tojva rendesen, persze az asszisztens néni rendes volt, akivel dumcsiztam közvetlenül beavatkozás előtt. Aztán behívtak... tényleg nem lehetett érezni semmit, mert adtak érzéstelenítő cseppeket, pedig legyalulták a szemem tetejét. Komolyan, az semmi volt, nekem csak a szemhéjterpesz nem tetszett, mert néha úgy éreztem, mintha becsípné a bőrt, és az fájt egy icipicit. De ennyi volt az összvissz fájdalom az egészben, ez is csak az én ösztönös szemlecsukásom miatt volt. Tíz perc se volt az egész, de hihetetlen módon megkönnyebültem, hogy kész vagyunk! Mire hazaértünk, elmúlt az érzéstelenítő hatása, és elkezdődtek a panaszok. Égett a szemem, mint állat, és könnyezett is, nem bírtam kinyitni. Eleinte olyan szar volt, hogy az arcomat markolásztam, de a legszívesebben a szemgolyómat szedtem volna ki a helyéből. No de bevettem az Algopyrint, és kicsit jobb lett. Meg aludtam, sokat. Ha épp nem aludtam, csak feküdtem behunyt szemmel. Aztán napról-napra jobb lett, és most ott tartok, hogy messzire nagyon jól látok (bár ez is ingadozik kicsit, azért végre elmondhatom, hogy nem kell hunyorogva vagy épp szemüvegben néznem a tévét), a közeli látásom viszont biceg kicsit, mert néha van egy kis kettős látásom, ami ugya olvasásnál nem túl előnyös. Vagy számítógépezésnél. Nem is bírok sokáig egy pontra fókuszálni... de ez is múló probléma, teljesen természetes.

Fél év alatt fog teljesen véglegesre beállni a látásom, addig is napszemüvegben fogom róni az utcákat. :)

Várakozás

2009-02-06T09:50:00.003+01:00

Ma megyek szemvizsgálatra, holnap pedig reggel 10-kor műtenek (elvileg).

Fura, de nem izgulok annyira, mint pár nappal ezelőtt... az elítéltek nyugalmával várom a kivégzést :D

Na majd mesélek, ha már látom a monitort.

Miből lesz a "cserebogár"?

2009-02-02T10:50:00.002+01:00

Na, ki van a képen? Ki ez a helyes kislány, és ez a hamvas arcú kamasz?

A megfejtés: Amy Winehouse!

Ki gondolta volna?...

Rosszkedv

2009-01-29T11:41:00.002+01:00

Azon gondolkodtam, hogy a gondolatok tényleg teremtő erejűek.

Kezdjük azzal, hogy minél többet gondol az ember negatív dolgokra, annál rosszabb lesz. Én is így vagyok most ezzel. Az utóbbi időben elhatalmasodott rajtam a közöny és a rosszkedv, és teljesen alulmotivált vagyok. Persze tudom, hogy az önbizalomhiány is hozzásegített bizonyos dolgokhoz, mégis szeretném megállítani ezt az egész folyamatot, és abbahagyni az aggódást. Úgy szeretnék elvonulni meditálni, és helyrebillenteni a belső egyensúlyomat. Vagy, ha mást nem is, bulizni egy jót, hogy legalább a napi gondokat elfelejtsem egy kicsit. Szerencsére az utóbbi időben zaklattak már egy páran, hogy menjünk bulizni, úgyhogy nincs gond. :)

Szóval most egy kicsit morc vagyok, úgyhogy tessék adni rosszkedvűző tippeket! :)

Tragikus

2009-01-26T12:16:00.003+01:00

Azért szörnyű dolog, ha egy fiatal, gyönyörű és ráadásul az ország szépének választott lány így végzi. Téves diagnózis, az összes végtag amputálása, majd hirtelen halál... szomorú.

Teló

2009-01-24T10:48:00.002+01:00

Nos, végül mégsem azt a Nokiát vettem meg, hanem egy vadiúj Samsung modellt, az SGH U800-at. Külsőre hasonló a Nokiához, de ez több mindent tud, többek közt helyből 1G memóriája van!

Rehab

2009-01-15T22:26:00.004+01:00

Kezdek kigyógyulni a vásárlásfüggőségből. Rájöttem, hogy sokkal kifizetődőbb megvenni egy-két drágább darabot, mint tíz olcsót. Csak jól átgondolt tervezet kell hozzá.

Egyébként most egy új telefonra, bizonyos Nokia 6300-ra fáj a fogam, ami szerintem tök jól is néz ki (bár kicsit férfias), jó fogása van és nagyon okos is. Már azon is leesett az állam, hogy 16 millió színt képes megjeleníteni (nem mintha ez lenne a legfőbb profilom telefonhasználatkor:)).

Hosszú hajat akarok!!!

2009-01-14T11:27:00.002+01:00

Szeptemberben sikerült megrövidülnie a hajamnak, de úgy, hogy nagyon. Én csak könnyíteni szerettem volna rajta, hogy ne hulljon, meg ilyenek, de végül sikerült annyira megtépnie a fodrász csajszinak (akivel egyébként meg vagyok elégedve), hogy csak lestem: hova lett a hajam?? Azóta csak azt várom, hogy nőjön. Sokak szerint jól áll a rövidebb haj, de leperegnek rólam a pozitív vélemények: MUSZÁJ visszanövesztenem! Egyszerűen nem tudok mit kezdeni ezzel a sehosszal. Most (szeptember óta) kb. négy-öt centit nőtt már, de nekem legalább még vagy tizenöt kell. Sőt, húsz. Mindenki (köztük én is) boldog lehet, elmondhatom magamról, hogy volt rövidebb hajam, halleulja, de most már nőjön. Na.

Afrikai szeretők

2009-01-12T12:30:00.003+01:00

A minap fejeztem be Corinne Hofmann Afrikai szeretők című könyvét. Több dolog is felidegesített, pl. a sekélyes címfordítás. Az eredeti ugyanis Die weisse Massai, azaz a fehér maszáj, de hót mindegy. Nem tudom, miért nem lehetett megtartani ezt a címet. No de ez csak mellékes apróság. Ami igazán felbaszta az agyam, az maga a történet. Megtörtént esemény, naplószerű fogalmazással. Egy svájci nő, tehát maga a szerző Kenyába utazik a palijával, ott azonban első látásra beleszeret egy afrikai maszáj harcosba, miatta elhagyja a barátját, és Afrikában marad. Mindez eddig tök poén, meg romantikus, de aztán jönnek a nomád körülmények, ahogy ez a nő megküzd velük, az ottani szokások, malária, közös gyerek, a férj (merthogy időközben megházasodnak) féltékenykedése... Olyan iszonyatosan lassan mennek ott a dolgok, hatalmasak a távolságok, lepukkantak a buszok, sehol semmi nincs. Mindez persze érthető, de a csaj mindezek ellenére ott akar maradni, és ez bizony alaposan próbára teszi az olvasó tűrőképességét! Persze a végén ő is megunja, hogy tönkrement a házassága, ezért örökre hazautazik Svájcba.

Filmet is forgattak ebből a sztoriból, kíváncsi lennék rá. De mondom: nem egyszerű történet.

Vannak még naiv emberek...

2009-01-08T14:27:00.004+01:00

... akik ezt gondolják a két kereskedelmi csatorna sztáros főzőműsorairól:

"miért kell a csatornának idáig lealacsonyodnia? vagy minket, nézőket csak ennyire tartanak érdemesnek? nem az a cél, hogy híres emberektől elleshessünk olyan recepteket, fogásokat, amit egy egyszerű háziasszony is alkalmazhat a mindennapok során?"

Hát kurvára nem. A cél a botrány, az egymást nem ismerő, tök más jellemű személyek egymás mellé ültetése, amolyan 'lássuk, mi sül ki a dologból', némi előre megírt forgatókönyvvel megspékelve. Erről szólnak.

Aki igényes, szórakoztató és hasznos főzőműsorokat akar, nézze a Paprika TV-t.

Shopaholic

2009-01-08T12:59:00.004+01:00

Iksz-ipszilon vagyok, vásárlásfüggő.

(Szerintem amúgy egyáltalán nem vagyok nagyobb függő, mint más nők, de elismerem, sokszor mintha kifejezetten hozzám szólnának a különböző hirdetések, marketing-fogások... én meg jól bedőlök. De csak néha.)

Szóval, elhatároztam, hogy ezentúl nem vásárolok olcsó, "egyszer használatos" dolgokat, legyen az ruhadarab, vagy bármi más. Inkább drágábbat kevesebbszer.

Nehéz lesz megálni... de megcsinálom!

"Love you to death"

2009-01-07T12:55:00.002+01:00

Nem szoktam (mostanában :)) ömlengős szerelmes postokat írni, de most mégis megteszem, mert épp erről beszélgettünk a kolléganőkkel a szerkesztőségben (igen, ahelyett, hogy dolgoztunk volna, ejnye).

Na szóval. Arról volt szó, hogy minél tovább együtt élsz egy pasival, annál inkább megunod/megutálod/eleged lesz belőle és a hülyeségeiből, amelyeket kezdetben imádtál.

Hát nem tudom, de én nem így érzek. Igaz, még "csak" két és negyed éve vagyunk együtt Balázzsal, de úgy érzem, hogy ahogy telik az idő, egyre jobban szeretem. :) Jó, nyilván nem tudhatom, milyen lesz tíz év múlva, de azt már most tudom, hogy nem fogom "megutálni"... mekkora hülyeség ez! Persze, változik a két ember, de létezik, hogy olyan szinten "elváltoznak" egymás mellett, hogy végül nem értik meg egymást? Akkor ott szerintem kezdetben sem volt klafa valami... vagy összekeverték a szerelmet a szenvedéllyel... Én mindenesetre biztonságban érzem magam érzelmileg, ez a lényeg. :)

Vakulástól látásig

2009-01-06T12:22:00.002+01:00

Végre-valahára rászántam magam, és elmegyek megműttetni a szememet.

Elegem van a vakulásból, a szemüvegből és a lencséből is, meg egyébként is, apukám is állandóan mondja, hogy csináltassam meg a szemem, ne kínlódjak vele. :)

Úgyhogy bejelentkeztem a műtétre, február 7-én lesz a nagy nap! Hogy be vagyok-e tojva? Ó, igen. Nem magától a lézeres kezeléstől félek, mert hipi-szupi gépe van a klinikának, hanem az utána való pár naptól. Olvasom a honlapjukon a vendégkönyvet, és van, akinek két nap után elmúltak a panaszai, viszont olyanok is írtak, akik alig bírták ki azt a három napot... szúró idegentest érzés, fényérzékenység, könnyezés satöbbi. De mindenki azt írta a mondandója végére (nagybetűkkel), hogy megéri, mert 125%-os a látásuk. Tehát jobb, mint egy természetesen jól látó emberé!

Annyira várom már, hogy lássak! :)

Wasted Years

2009-01-04T21:02:00.003+01:00

Most megint előszedtem a jó öreg Vasszüzet (gy.k. Iron Maident), a nyolcvanas évekbelit, és azt tolom a lejátszómban. Olyan fílingjük van azoknak a daloknak, hogy szívem szerint nem akkor születtem volna, hanem olyan idős lettem volna, mint most. (Mondjuk akkor most, 2009-ben több mint negyven éves lennék, ha nem ötven...)

Na szóval nagyon jók ezek a klasszikus hevimetál dalok, és hát egyre több dallamot fedezek fel belőlük az utókor zenéjében is... hát igen, nem véletlenül ők a(z egyik, bár szerintem a) legjobb heavy metal band.

Hiányzik az augusztusi Szigetes koncert!

Wasted Years

Fear Of The Dark (live)

Fogadok

2009-01-04T20:57:00.002+01:00

Nem nagyon szoktam fogadkozni újévkor, de most megteszem. Persze csak nagy általánosságban.

Megfogadom, hogy igyekszem a lehető legjobbat kihozni minden helyzetből, amibe kerülök. Legyen az munka, szórakozás (fel kell pezsdítenem a társasági életem, ami persze nem a hajnalig tartó részegedést jelenti hetente kétszer, mert abból már kinőttem), lelki dolgok, külcsín.

Jó kis átfogó fogadalom. :)

BUÉK!

2009-01-01T01:21:00.001+01:00

Mindenkibe. :)

No mi lesz?

2008-12-27T16:28:00.002+01:00

Még mindig nincs programunk szilveszterre, úgyhogy marad a Sas kabaré. (Csak viccelek.) Tök jó lenne, ha azért mégis befutna egy meghívás (khm-khm), de úgy általában véve (már) nem izgat annyira a kötelező bulizás.

Még van négy napom!

Utálooom!

2008-12-22T19:55:00.001+01:00

Az ajándékvásárlást. A kötelezőt. Hatszáz embernek.

Álmok

2008-12-21T12:12:00.002+01:00

Ma éjjel kétfélét álmodtam.

Az első részben valami hatalmas hangárszerű helyen voltam, de volt ott egy vászon is, amire vetítettek valamit. (Lehet, hogy egy eltorzult mozi volt, mert mögöttem sokan álltak...) Aztán egyszer csak megszólalt egy dal, az egyik kedvenc számom, a Rule The World (a Kamelottól természetesen :)), és azt hittem, hogy senki nem fogja ismerni, ehelyett mögöttem pár lány elkezdte énekelni, én meg csatlakoztam hozzájuk. Felemelő volt!

A következő rész nyomasztóbb volt. Napsütötte, de pici utcácskákon mentem, el akartam jutni valahová. Egy barátnőmhöz talán?... Mindegy, a lényeg nagyon furcsa volt: az ő anyukája az enyém is volt. Tehát az én anyukám egy másik házban lakott, egy másik lány anyjaként. És az én anyukám tök közönyös volt, hülyeségeket kérdezett tőlem, és amikor ezen én felháborodtam, azt mondta: "Nem tudhatok akárkiről mindent!" Én meg dühösen rákiáltottam, hogy én nem akárki vagyok, hanem a lánya.

Sírva ébredtem fel.

Nagy visszatérés?...

2008-12-17T21:26:00.003+01:00

Szíve-joga Britneynek visszatérni a köztudatba, újra felépíteni a karrierjét, satöbbi. De hogy pont ezzel a dallal... igazából szerintem (bocs a rajongóktól) szar, nem egy kirobbanó sláger, emellett meg természetesen mivel kelti föl a figyelmet? Meztelenkedik. Az a legegyszerűbb, arra tuti mindenki odakapja a fejét. Nem mondom, okos megoldás, de rohadt olcsó. És igénytelen.

Szerintem.

Hogy mit is kérek karácsonyra?

2008-12-16T11:04:00.002+01:00

Ha akárki megkérdezi, hogy mit szeretnék karácsonyra, nem tudok mit mondani. Mindenem megvan, inkább lepjenek meg valamivel! De ezen kívül most pont olyan dolgokra vágyom, amiket nem lehet megfizetni.

1. szeretnék perfektül angolul beszélni, érteni.

2. szeretnék énekelni, de már vagy száz éve!! És még mindig nem tettem semmit, egy darab lépést se ennek érdekében.

3. szeretnék nyugit, csendet, zöldet (nem a fűre gondolok :)), hogy megdögönyözhessek egy kiskutyát, hogy ne legyenek körülöttem emberek (úgy értem: tömeg), és hasonlók.

Hiszek az emberben

2008-12-12T14:11:00.004+01:00

Ezt olvasom most. Móra Ferenc: Hiszek az emberben.

Kiskoromban hányingert kaptam a Kincskereső Kisködmöntől, egyszerűen nem szerettem, úgy ahogy a Légy jó mindhalálig is kiakasztott egy idő után, mert a Nyilas Misi mindig sírt.

Most viszont Móra Ferencet olvasok, és ez a könyv tele van olyan kis elbeszélésekkel, amelyek kedvesek, könnycsalogatóak, és néhol humorosak is, de azért mégiscsak ott a lényeg mindegyikben: az egymásra való odafigyelés. És olyan jó, hogy szegény emberekről ír, meg vidéki emberekről, ami előhozza belőlem a vidék-szeretetet.

Csak ömlik...

2008-12-12T14:03:00.006+01:00

Mostanra jutottam el odáig, hogy tényleg elegem van a világ felszínes és csilivili részéből.

Sosem voltam semminek az elrontója, nem hangoztattam úton-útfélen, hogy "utálom az összes tévéműsort, nem is nézek soha tévét", és nem mertem mindenre, ami szar, kijelenteni, hogy szar. Mert engedékenyebb voltam velük szemben, és mindennek adtam egy esélyt. De most már nem érdekel, ami szar, az szar, és kész. Tele van vele a világ, az értékelhetetlen fosok ellepnek mindent. Valami teljesen másra vágyom, valamire, ami emlékeztet még arra, amikor például gyerek voltam.

A vásárlástól is elment a kedvem. Egyszerűen nincs kedvem elindulni, és végigjárni hatszáz üzletet, mert mondjuk szeretnék egy szép blúzt.

Most kicsit olyan "burnout" fílingem van, kiégett az érdeklődésem.

Olyan jó lenne, ha a világ bekussolna legalább egy hétre.

Könyvet ne?

2008-12-06T18:42:00.002+01:00

Elhatároztam, hogy én is részt veszek ebben a cipősdoboz bizniszben, azaz összegyűjtök pár dolgot, leadom a dobozt, és ez egy kupac ajándékot jelent egy szegény vagy hátrányos helyzetű kisgyereknek. Tökjó, nézegettem a honlapjukat, mit lehet beletenni, és miket nem. Ledöbbentem. "Ne tegyen bele könyvet!" Kérdem én: miért ne tegyek bele könyvet?! Káros a gyerek mentális fejlődésére? Ha képes vagyok felmérni, passzol-e az életkorához egy mesekönyv vagy ifjúsági regény, miért ne tennék bele könyvet?... Ezt most komolyan nem értem.

Fárasztó

2008-12-06T18:28:00.005+01:00

Néha nagyon fárasztó és idegölő a munkám. De az a vicces, hogy minden az, csak az írás része nem, ami tulajdonképpen ugyebár a lényeg. Írni szeretek, nagyon. Akármennyit kell írni, szívesen csinálom, mert izgalmas dolog az, ahogy a kezem alatt kerekedik a szöveg. Szeretem átolvasni, javítgatni. Amit viszont utálok: idegesítő emberekkel beszélgetni, ha lopják az időmet, ha valakire nyolcszázszor kell rászólni, hogy ugyan küldje már vissza a cikket, mert tördelnénk. Ha valakinek harmincötször kell bemutatkozni. És persze ha az interjúalany velem veszekszik úgy, hogy a világon semmi közöm a dolgaihoz. De természetesen mindez szerves része a melónak, úgyhogy egy szavam sem lehet. Sőt, inkább örülök, hogy csinálhatom. Az újságírás jó dolog!

Az élet nagy problémái...

2008-12-02T13:57:00.002+01:00

Igazából azt sem tudom hol kezdjem. Az úgy volt, hogy amikor még Nánáson éltem (gimis éveim végéig tulajdonképpen), alig-alig érdekelt a külsőm. Úgy értem, persze érdekelt, de épp csak annyira, hogy ne tűnjek igénytelennek. De hát fiatal votlam még, tizenévesen az ember még nem igazodik el olyan könnyen a divat világában, még alakulgat, és még nem igazán tudja, pontosan mi is áll jól neki, mi az ő stílusa. Legalábbis én így voltam vele. Rokker vótam, hosszú hajjal, zenekaros pólókkal, egyszerű ruhákkal. Persze akkor is tudtam csinos lenni, ha akartam, de nem volt fontos. Akkor még nem. Aztán jött a fősuli, a rengeteg impulzus, elkezdtem változni külsőleg. az egyik legnagyobb lépést kedvenc exlakótársam, Nóri segítségével tettem meg azzal, hogy együtt jártunk vásárolni, ő pedig igazi "szakértőként" nem győzött nekem tanácsokat adni, véleményt mondani. :) Aztán most itt vagyok Pesten. És most a legnehezebb... egész életemben vidéki gyerek voltam, kevés ingerrel, kevés emberrel. Itt Pesten ahová csak fordulok, rögtön húsz ember jön szembe. Rengeteg ember, rengeteg impulzus, nekem meg jár a szemem, csak golyózik és golyózik, mert mindenkit megnézek. Kicsit sok ez nekem... és ugye minél több hatás éri az embert, annál nehezebb azt feldolgozni. És hogy hogy jön mindez a divatproblémámhoz? Hát csak úgy, hogy az ember akaratlanul is összehasonlítja magát másokkal, akár tudatosan, akár tudat alatt. Reggel látok egy jó kis kabátot egy nőn, akkor olyan kell, délután meglátok egy jó frizurát, akkor olyan kell, aztán másnap már másfajta dolgok jönnek... én meg sajnos olyan vagyok, hogy nem hagynak hidegen ezek a dolgok. Nem is beszélve a női magazinokról, a divatlapokról...! Néha még a legtökéletesebb kollekcióban is elégedetlen vagyok a tükörképemmel, néha viszont legszívesebben szarnék az egészre, és smink nélkül, otthonkában mennék mindenhová. Irigylem azokat, akik a hét minden napján elégedettek magukkal, megtalálták a saját stílusukat, és képesek "átnézni" a többi emberen, mintha ott se lennének...

Spinning

2008-11-27T12:38:00.003+01:00

Ma voltam életemben először spinnengelni. (Ha valaki nem ismeri: csoportos szobabiciklizés, zenére, edzői instrukciók alapján, néha ülve, néha állva, néha lassan, néha gyorsan.)

Hát, nem mondom, hogy nem volt kemény! Amikor először kellett felállni a bicón, egy idő után éreztem, hogy szédülök és mindjárt kikívánkozik a reggeli... de aztán jobban éreztem magam, és le bírtam nyomni egy órát! Büszke vagyok magamra! :)

Bolero

2008-11-27T12:35:00.002+01:00

Életem első komolyzenei darabja, és azóta is a kedvencem! Még mindig ugyanazok az érzések és benyomások kavarognak bennem, ha hallgatom, mint amikor először hallottam hat éves koromban...!

Erre a koncertre meg elmennék, mint állat. :)

Nem értem

2008-11-20T22:31:00.002+01:00

Igazából sosem értettem azokat a partyarcokat, akik - mondjuk egy goth partira - úgy mennek, hogy párban, és az egyik egy "kutyaláncon" vezeti a másikat a nyakánál fogva. Biztos elmaradott vagyok, de nekem nem jön be ez a fajta exhibicionizmus. Vagy ez valami egészen más?...

Szeretem...

2008-11-20T22:30:00.000+01:00

...az alkoholmentes sört, mert finom.

Parfümök

2008-11-17T15:48:00.004+01:00

Kedves hölgyolvasók!

Nektek van olyan parfümötök, amelyet évek óta szívesen használtok, és ha kifogy, vesztek belőle még egy üveggel?

Nálam, bevallom, eddig még nem fordult elő ilyesmi. Mindig cserélgettem, váltogattam az illatokat, egyszerűen meguntam őket, és úgy éreztem, nem találtam még rá a nagybetűs igazira. De most! Paco Rabanne Black XS For Her. Gyönyörű kivitelezés, fekete-lila üveg, rózsák meg minden. Az illata szokatlan, csábító, fülledt. A másik kedvencem: Puma I'm Going. Nem épp egy elegáns márka, de a sportos jellege ellenére nagyon csajos és dögös illat. Ha ezek kifogynak majd, biztos szerzek még belőlük! :)

Show és zsűrik

2008-11-15T23:13:00.004+01:00

Teljesen belefájdult a fejem ebbe a sok tehetségkutató meg zsűrizős műsorba. Személy szerint csak a Megasztárt néztem volna ma este, de szakmai okokból muszáj voltam a Szombat esti lázat is nyomon követni. Amikor kapcsolgattam egyik csatornáról a másikra, a végén már azt sem tudtam, hogy akkor most Ördög Nóri mindjárt meginterjúvolja Lakatos Krisztiánt, Szerekes Nóra meg épp Udvaros Dorottyát faggajta arról, milyen érzés volt elénekelni azt a dalt...?! No de azért szerencsére a végére a helyére kerültek a dolgok, és mindenki boldog. (ez rímelt!)

Maradjunk a Megafrásznál. Tetszettek ezek a duettek, vagy legalábbis az ötletek. Mert a megvalósítás már sántikált itt-ott... kezdjük például Gáspár Lacival, aki bűn rosszul "énekelt" és hozzá még hülye mozgást is produkált, vagy ott volt szegény Tamara, akit Tóth Vera leénekelt a színpadról, de vegyük Hien és Lüszi kettősét, akik úgy ültek abban a hintában, mint akiknek kakilniuk kell. De például Rúzsa Magdi és Victor The American Boy duettje jó volt, annak ellenére, hogy Viktor nekem általában kicsit műnek tűnik.

Most már tényleg kíváncsi vagyok, ki marad bent győztesként...

Lunar Sanctum

2008-11-15T14:59:00.001+01:00

Az egyik legszebb és legjobb Kamelot dal, tisztelettel ajánlom.

Anonymous

2008-11-10T10:41:00.004+01:00

Esküszöm, nekem kellene egy névtelen blog.

Rengeteg minden van, amit kiírnék magamból, élmények, tapasztalatok, vitatémák, csak nem tehetem meg, itt nem. Mert ott díszeleg a nevem a blog tetején. Ezt az oldalt bárki megnézheti, úgyhogy nem hiányzik a balhé. Pedig... pedig. Néha nagyon. Mindent.

Gondolkodom még rajta.

"Csússzunk szanaszét, hej hej hej hej!"

2008-11-10T10:35:00.003+01:00

Na kérem szépen, megvolt a szombat esti parri, Road koncert képében. Kurva jól esett végre tombolni, utána pedig iszogatni a "sunaszaftot" (a kifejezésért tenksz for Trópusi vihar című film), ami egyébként törkölypálesz volt, utána pedig meginni a pertut egy-egy "obamával" (barack pálesz). :) Úgyhogy mindenkinek köszi a bulit, meg a jó tanácsokat az élethez, meg az élményt, meg mindent.

Ősz

2008-11-05T11:35:00.004+01:00

Mazsi felkért, hogy írjak az őszről egy rövid értekezést.

(Amúgy is esedékes már egy új post.)

Szóval, az ősz. Sokáig nem szerettem, amíg kisebb voltam, mert utáltam a hűvös, esős időt, meg igazából avar-mániás sem vagyok, bár tény, hogy szép tud lenni a sok sárga meg piros meg barna levél. Aztán elkezdtem megszeretni ezt az évszakot, több okból is. 1. Kezdődött a suli. Tudom, biztos őrült vagyok, de én mindig úgy untam már a nyarat a végére, hiányzott a "mindennapi rutin", a szürke hétköznapok, az emberek a suliból... 2. Több jó buli is pozitív élményeket hagyott bennem, amelyek ősszel voltak, így kezdtem szeretettel gondolni rá. 3. Jöhetett a fasza átmeneti kabátok, csizmák időszaka a sok papucs meg sort után. :)

Talán ennyit tudnék elsőre elmondani róla. Alapvetően nincs bajom az ősszel, de azért annyira nem is vagyok odáig érte... inkább tavaszos vagyok, meg teles, ha nincs túl hideg, és van hó :)

(Amúgy vicces, de pont a múltkor adott fel az angoltanárom az őszről egy kis szöveget, úgyhogy teljesen esedékes volt most ez a post. :))

Adrenalint!

2008-10-28T21:52:00.002+01:00

Gondolkodtam mostanában, hogy történt-e az utóbbi 1-2 hónapban olyan esemény, ami úgy istenigazából felrázott volna. Rá kellett jönnöm, hogy nem. Legutóbb a Szigetes Iron Maiden és Avantasia koncert volt képes kiragadni a hétköznapokból, és elrepíteni egy álomvilágba. Meg úgy általában a nyár. Amikor Balázzsal a Balatonon voltunk... felejthetetlen volt, pedig semmi különöset nem csináltunk. Csak hát ugye szabadság, édeskettes, víz... vagy amikor Annánál a kávézóban szűk körű csajos bulit tartottunk, és úgy berúgtunk, hogy egymást túlkiabálva "beszélgettünk" meg táncoltunk a tévés zenecsatornák kínálatára. És most, ősszel eddig semmi nem történt. Úgy elrepült az évszak több mint fele, hogy nem történt semmi különös. Annyira jó lenne, ha megint felrázna egy picit valami. Mondjuk egy jó kis koncert (hála Istennek, tervben van egy-kettő a közeljövőben), vagy legrosszabb esetben egy jó kis berúgás. :) Tudom-tudom... nem megoldás, de hátha történne valami vicces, amin utólag jókat lehet röhögni... :)

Mary-Kate&Ashley

2008-10-28T21:47:00.002+01:00

Nézem az Elle címlapján, valamint a magazinban lévő interjú fotóin Mary-Kate-t, az Olsen ikrek egyik felét, és egyszerűen nem tudok rájönni, mi zavar benne annyira. Megmondom mi a bajom: nem tudok rá úgy nézni, mint egy nőre. Nem mentség persze, hogy gyereksztár volt, mert sok más színésznő kezdte kislány korában a filmezést, mégis felnőttek. Nekem ezek az ikrek (már bocsánat) olyanok, mintha földönkívüliek lennének. Hiába huszonkét évesek, egyszerűen nem tudom őket belehelyezni a 'felnőtt nő' kategóriába. Van egyáltalán, aki egyetért velem?... :)

Könyvsarok

2008-10-27T10:40:00.004+01:00

Vannak időszakok, amikor nincs olvasnivalóm, és tanácstalanul állok a könyvesboltban vagy a könyvtárban, és gondolkodom, mivel is kéne elütni az időt. Van, amikor előveszem azokat a könyveket, amelyeket már többször elolvastam (ilyenek a Harry Potterek például), és van, amikor szépen, egymás után jönnek az olvasnivalók.

Most viszont kivételesen száz könyv áll halomban, amelyeket elolvashatok. Még múlt hónapban megvettem Jeffrey Deawer könyvét, Az ördög könnycseppjét. Tőle eddig csak az Illuzionistát olvastam, de az annyira izgalmas és csavart történet volt, hogy úgy éreztem: mégmégmég! Így hát muszáj voltam az író egy másik könyvét is megvenni. Aztán rám vár még két Agatha Christie, meg a Luxusnyalánkság című regény (nem tudom az íróját, de a borítón egy cukrozott ajak szerepel :)), Malota Lászlótól a Gyalázatosak szentélye, Móra Ferenc egy könyve (hirtelen nem jut eszembe a címe, a kolléganőm ajánlotta), egy romantikus afrikai történet... talán ennyi. Asszem el vagyok látva egy időre...

Back to the past

2008-10-23T19:35:00.002+02:00

Örömhír számomra, hogy miután Twiggy visszament a Mansonba, közös lemezkészítésbe fogtak, az eredmény pedig az Antichrist Superstarhoz hasonló album lesz! Nagyon kíváncsi vagyok rá. Kicsit olyan érzésem van, mint amilyen a Metallica rajongóknak lehetett, amikor megtudták, hogy a Death Magnetic is visszatekint egy kicsit a múltba...

Utálom...

2008-10-20T15:35:00.001+02:00

...amikor nem én rendelkezem bizonyos dolgok felett. Amikor olyan dolgok történnek, amikre nem számítok, amiket nem akarok, és tudom: egy szót sem szólhatok, mert csak megszívom.

Gabriella Cilmi

2008-10-17T20:39:00.002+02:00

Imádom ezt a csajt, meg a dalait is természetesen (pontosabban azért mégiscsak elsősorban a dalait.). Még mindig meg vagyok rajta rökönyödve, hogy most lett 17 éves.

What is fuckin' heavy metal?

2008-10-17T20:24:00.003+02:00

Ed bemutatja, mi is az a metál.

(kedvenc részem: "There is one rule of metal: play it fuckin' loud!!!" :D)

Pisi az utcán

2008-10-15T11:30:00.002+02:00

A fotósunk most mutatott egy videót, amelyet nem tudom ki készített egy, khm, "hölgyeményről". A kiscsaj áll a troli megállójában (itt Pesten), nincs rajta más, csak egy kis szoknya meg egy top. Fogja, először csak gyúrja a melleit, aztán felhúzza a felsőjét, tovább gyurkászik, aztán leguggol, és elkezd pisilni. Igen, ott az utca közepén. És csak vihog, meg motyog mindenféle faszságot. El nem tudom képzelni, hogy lehet valaki ilyen... korcs... nem is tudok rá jó szót mondani. egy nőnek legyen tartása, még ha exhibicionista is, basszus...

Kritika

2008-09-29T13:21:00.000+02:00

Eztetet írtam a legújabb Therion DVD-ről.

Öt év múlva ugyanitt, ugyanvelünk

2008-09-22T10:48:00.004+02:00

Szombaton megvolt a nagy osztálytali, és mondhatom, hogy kellemesen csalódtam. Szinte senki nem változott semmit, és nagyon jó hangulatban telt az a jó pár óra (délután négytől hajnali négyig...), amíg nosztaligáztunk, beszélgettünk, videót néztünk a tíz évvel ezelőtti osztálykirándulásról, satöbbi.

Dal

2008-09-22T10:45:00.001+02:00

Amanda Somerville, a szőke démon

Our Truth

2008-09-13T23:16:00.000+02:00

Ez most a kedvenc Lacuna Coil számom. És még a klipje is tökjó! :)

Ingyen reklám

2008-09-09T10:42:00.002+02:00

Az Alexandrában most van ilyen 50%-os akció, azazhogy egyes könyvek féláron vehetőek meg (tehát nem az összes könyv, hö). És én éltem is a lehetőséggel, vettem egy Kundera könyvet és egy másikat, amelynek A kislány és a cigaretta a címe. Utóbbinak kissé nevelő jellegű címe van, de nem arról szól, hogy "hogyan tanítsuk meg a kölöknek, hogy ne bagózzon", vagy ilyesmi, hehe. Inkább erős társadalomkritika jellemzi az írást, egy olyan társadalomét, ahol a gyerekek felsőbbrendű lények, a cigarettázás pedig törvénybe ütköző cselekedet.

A lényeg viszont, hogy össz-vissz kétezer forintért jutottam hozzá a könyvekhez, amennyiért általában egyet vehet az ember, vagy egy felet.

Virtuális "barátok"

2008-09-04T15:11:00.003+02:00

Régen (mondjuk úgy 6-7 éve) imádtam csetelni, meg fórumokra, vendégkönyvekbe írkálni. Rengeteg ismerőst összeszedtem, és még közös témánk is volt (pl. kedvec zenekarunk). Aztán vénülő fejemmel elgondolkodtam: kell ez nekem? Hogy olyan emberekkel "barátkozzak", akiket még soha nem láttam, max. fényképről? Egyáltalán meg lehet így normálisan ismerni őket, vagy csak néhány elejtett mondat hiteti el velünk, hogy mi tulajdonképpen jó barátok lettünk?

Aztán mostanában megint elkapott a "régi láz"... félreértés ne essék, nem csetelek, msn-en sem vagyok (korábban persze azt is nyomtam), és fórumokon is csak a véleményemet közlöm. Viszont ott van mondjuk a myspace, ahol olyan idegen embereket is felvehetek "barátnak", akikkel még soha nem találkoztam, nem ismerem őket, viszont van egy közös pontunk (pl. a már említett közös kedvenc zenekar vagy hasonló), és ha kell, egymással is kommunikálhatunk erről a témáról. Információcsere, nem több ez. Ettől még nem leszünk örök pajtik, viszont ha egy bizonyos témáról akarok eszmét cserélni, akkor megtehetem. Sőt, a myspace azért is jó, mert felvehetem a kedvenc zenekaraimat, zenészeket, bárkit, és elmondhatom neki(k) a véleményem, kicsit "kutakodhatok" is nála/náluk, hiszen ő maga tesz fel magáról képeket, információkat. Valamiféleképp tehát így is lehet kapcsolatot teremteni. Csak nem szabad átesni a ló túlsó oldalára, és azt hinni, hogy ez "valódi". Mert nem az.

Muzik

2008-09-03T23:27:00.001+02:00

Egy szép, szívszorító dal egy kevésbé szép emberke előadásában:

Warrel Dane: Brother

Angolórára jöttem

2008-09-01T13:19:00.003+02:00

Végre ráálltam az angoltanulásra! Ma volt az első órám egy rendkívül szimpatikus magántanárnővel, Gabival. Végre valahára megtanulok normálisan angolul! Tök gáz, eddig alig mertem megszólalni, kicsi a szókincsem, viszont érteni rengeteg mindent megértek. Fura. Na de ezentúl most már mindent érteni fogok! :)

"Gyilkolós" zenék...

2008-08-26T12:20:00.003+02:00

Nem értem azokat a nagyokosokat, akik rögtön a zenét, a zenekarokat kezdik okolni, ha egy gyerek erőszakos cselekedetet hajt végre, netán gyilkol is. Ebben a cikkben például (a videó alatt) egy dél-afrikai kölyök Joey Jordison (Slipknot) maszkjában jelent meg, és mindenkit jól "lekardozott". Tettének teljes tudatában volt, mert nem ellenkezett, amikor elvitték a rendőrök. Ilyekor jön persze rögtön az, hogy sátánista zene, meg ölésre buzdító szövegek, meg a fasztuggya még mi. Corey Taylor (Slipknot) is jól teszi, hogy nem érzi magát felelősnek érte. Miért is kellene? Hiszen egyrészt (ahogy a cikkben is olvasható), mert ők nem buzdítanak senkit gyilkolászásra, másrészt meg ha egy gyerek elméje ép, otthon szeretik és normálisan felnevelték a szülei, eszébe sem jutna ilyet tenni. Nyilván, ha otthon mindig balhé van, alkoholista (vagy drogos) szülők, bármilyen állandósult problémák, akkor a gyerek esze-lelke is instablabb lesz. És így befolyásolhatóbb. De nekem senki ne mondja, hogy önmagában hibáztatható egy "csúnya, rossz" zenét játszó zenekar! Vagy ott van például Seress Rezső Szomorú Vasárnapja. Úgy terjedt el a világban, hogy a magyar öngyilkos himnusz. Jó, oké, nyomasztó, depresszív és szomorú dal, és a világháború idején meg is értem, ha sokan inkább az öngyilkosságot választották (miután meghallgatták), és nem a rossz körülményeket, DE! Ha egy optimista, lelkileg kiegyensúlyozott ember meghallgatja, nem fogja magát fejbelőni.

Top 5

2008-08-22T21:49:00.005+02:00

Aktuális top 5 slégerlistám a következő (nem sorrendben):

1. Iron Maiden: The Evil That Men Do
2. After Forever: Energize Me
3. Avantasia: The Scarecrow
4. Kamelot: March Of Mephisto
5. Gabriella Cilmi: Sweet About Me (most tudtam meg, hogy még most lesz 17 éves a csaj!!!)

Feltétlenül meg szerettem volna osztani veletek. :)

Piggys

2008-08-22T11:34:00.003+02:00

Van tengerimalacunk! Mármint nem otthon, hanem bent a szerkesztőségben, és nem csak egy, hanem mindjárt kettő! Nagyonnagyon édicukik, az egyik egy sima szőrű barna foltos fehér kucuka (ő a Porcukor), és van egy szürke, torzobborz szőrmők, ő a Deedee. Mindketten fiúkák. Egyébként az egyik kolléganőm, Adri hozta be őket.

Le a kalappal II.

2008-08-21T10:40:00.002+02:00

A tegnapi tűzijátékot csak tévében láttam, de ami a leginkább tetszett, az a hozzá tartozó műsor volt. A tradicionális tánc, a zene, minden nagyon szépen meg volt szervezve, és bizony milliószor jobban értékelek egy ilyen produkciót, mint egy Oláh Ibolykát a Magyarország című dallal... (bocsi azoktól, akik kedvelik)

Le a kalappal I.

2008-08-21T10:16:00.004+02:00

Hétfőn megnéztük a legfrissebb Batman filmet, A sötét lovagot. Ezzel a filmmel is úgy voltam, hogy oké, megnézem, mert érdekel, főleg Heath Ledger alakítása. Két és fél óra tömény izgalom volt a film! Nem gondoltam volna, hogy így megtetszik: elhatároztam, hogy megnézem még egyszer-kétszer. Sosem voltam túl nagy Batman fan, nem is láttam az összes filmet (szerintem csak a Jack Nicholsonos Jokeres részt láttam egészben, többször is), de állítólag eddig majd'hogy ez a legjobb. Nem volt sablonos, nem volt kiszámítható. (A hossza persze csak amiatt zavart, hogy az utolsó fél-egy órában már iszonyatosan kellett pisilnem, miután megittam 7 és fél deci lájt kólát...)

Mindent összevetve maga a film tizes, de nem is erről akarok most "nyáladzani", hanem Heath Ledger alakításáról. Az eddig kissé egyoldalú szerepekben (többek közt a jóképű hódítóéban, pl. Casanova, 10 dolog..., Lovagregény, Brokeback Mountain) tündölkő színész most megmutatta az eszelős, érzelmek nélküli, szarkasztikus, őrült és csúnyán összemázolt arcú énjét. Tízből tizes alakítás! Nem hasonlított a Jack Nicholson féle Jokerre, mert attól szabályosan megijedtem fiatalabb koromban. A régi Joker gonosz volt, romlott, bosszúálló, de nem volt őrült. legalábbis nem olyan szinten, mint az új. Ledger olyan Jokert alkotott, ami nem egy szánalmas utánzat, és nem is egy béna próbálkozás. Tökéletes.

Őszintén sajnálom, hogy már nincs köztünk, mert nagyon ígéretes karrier állt előtte.

Szerk.: úgy tűnik, nem csak én gondolom így.

Kovács Avantázia

2008-08-15T22:18:00.004+02:00

Voltam Avantasián is a Szigeten, most erről fogok regélni.

Úgy voltam vele, hogy persze, érdekel, megnézem, de úgy igazából nem vártam semmi különöset tőle. Lehet, hogy jól tettem, mert annél jobb volt kellemeset csalódni benne! Nagyszerű volt a koncert, fergeteges hangulattal és tele sátorral. Mindenki ordított és énekelt. Ami a legjobban tetszett, hogy sokan voltak a színpadon (vendégzenészek, vokalisták), és Tobias Sammet egyesével bemutatta őket a buli végén, de nem csak úgy, hogy "gitár Kiss Pista, doboknál Nagy Sári", hanem mindenkihez fűzött pár magasztaló jelzőt, pici sztorit. Minden egyben volt, nem volt benne hiba! Ja és ami még tetszett, hogy ott volt Amanda Sommerville is vokalistaként, akinek a haja nekem nagyon tetszik! :)

"Scream for me Budapeeest!"

2008-08-13T15:05:00.002+02:00

Bevallom, kissé félve vártam a Szigetes Iron Maiden koncertet, mert a nyolcvanas évekbeli számaikat csak ömlesztve hallgattam eddig, azt sem tudtam, melyiknek mi a címe, a szöveget meg pláne nem vágtam. De felesleges volt ilyen apróságokon paráznom, mert a hatalmas buli, amit összehoztak, minden képzeletemet felülmúlta! Először voltam a Szigeten, és rájöttem, kicsit sokat gondoltam eddig róla, túlidealizáltam. Ez is "csak" egy fesztivál, csak kicsit nagyobb, mint amilyeneket eddig megszoktam. Két dolog zavart csak, de az kurvára: a rengeteg ember, de olyan szinten sok, hogy mozdulni nem lehetett, és nem csak a Nagyszínpad előtt, a másik pedig a por, ami a koncert után kábé húsz méter magasan szállt. Na de mindezt leszámítva nekem tetszett a fíling. Szeretem a fesztiválokat, még ha az emberek a "kukába is hánynak" (hogy egy Sziget-ellenes kolléganőmet idézzem :D).

Rátekeredvén a koncert témakörére: kedves ismerősömmel, "pacsirta" Annával és barátaival töltöttem az időt (azért e jelző, mert ugye gyermekkori barátnémat is Annának hívják, előbbi pedig több éve énekel), és a küzdőtér közepe-végefelé foglaltunk helyet egy kivetítő előtt. Sokkal jobb volt így, kicsit szellősebben, és láttunk is mindent, még ha csak a képernyőről is. :) A hangzást sokan fikázták, de hát ez nem a Maiden sara, hanem a Szigeté. Mindegy, engem nem hatott meg, hogy szar volt-e a hangosítás, vagy nem, a koncert kárpótolt. Metal buli volt a javából! Százmillió ember egyszerre énekelte a dalokat (nem tudom hányan voltunk, kurva sokan...), headbangeltünk, táncoltunk, énekeltünk. A tagok parádéztak, színészkedtek, szórakoztattak, Bruce Dickinson jópofán kommunikált velünk (szerinte mi valamiféle IronMaiden-drogot szedünk, hogy szeretjük a heavy metalt), és látszott rajtuk, hogy jól érezték magukat. A hangulat fergeteges volt. A show szintén: egyiptomi stílusú díszlet, három-négy méteres robot-ördög, pirotechnika, minden. Látványos volt, az biztos.

Egyszóval: életem egyik legjobb koncertélménye volt, és mégmégmég ilyet! :)

Körítés és udvariaskodás nélkül

2008-08-11T15:11:00.003+02:00

Két öregember dialógusának az elejét hallottam ma véletlenül az utcán (miután véletlenül összefutottak):
- Nahát, szia! Na mi van veled?
- Agyinfarktusom volt.
- Na b.zd meg.

szerk.:

Ma a trolin szembe velem leült egy pasi, lehetett vagy hatvan, és kérte, hogy hadd nyújtsa már ki a lábát, mert úgy kell tartania. Szimpatikus volt, annak ellenére is, hogy beszélt hozzám, pedig láthatóan a fülemben volt a lejátszóm fülese, és nem szeretem, ha ezt nem veszik észre. Na szóval, odahajolt hozzám, és azt mondja nekem: "Soha ne öregedjen meg! Rettenetes."

Nosztaliga

2008-08-03T22:25:00.002+02:00

Mivel most egy hétig megint szabim van, elhatároztam, hogy szelektálni fogok. Mindent kihajigálok, ami nem kell.

Első lépés az volt, hogy feltúrtam az asztalfiókomat. Millió levél, fénykép jött velem szembe... többnyire szétröhögtem az agyam egykori fejeimen (no meg másokéin, haha), meg egykori pasijaim szerelmes levelein. No nem, azokon nem röhögtem, csak jó volt felidézni, emlékezni, hogy miket össze nem hordtak, hogy meghódítsanak! :)

De ami a lényeg: olvasgattam egy több évvel ezelőtti naplómat. Hihetetlen, mennyire nem volt még tapasztalatom az emberi kommunikációval kapcsolatban... úgy értem, sokszor túl sokat képzeltem egy-egy ártatlan megjegyzésbe, gonosz vagy kedves szóba, gesztusba. Ugyanakkor ami igazán fontos volt, sokszor elúszott mellettem. Képes voltam fél évig egy témán rágódni. Viszont tök jól elszórakoztattam magam, élvezet volt elolvasni a titkos irományokat! :)

Zene

2008-08-03T22:14:00.002+02:00

A zene csodálatos dolog!

Felnézek azokra, akik értenek hozzá, akik művelik, akiknek kipattan a fejükből a melódia, a dallam, harmonikus hangok sora. Akik hangszeren játszanak, és közben beleélik magukat, látszik rajtuk, hogy élvezik, amit csinálnak. Szeretem, hogy a zene egy új világot teremt, egy olyan világot, ami már-már álomszerű. Hogy megnyugtat, meggyógyít, felpörget, és hogy szerelmet kelt. Egyszerűen beleszeretsz a zenébe, a hangszerekbe, az énekes hangjába, sőt, magába az énekesbe. Nem ismered őket, az énekest, a zenészeket, mégis úgy érzed, a legjobb barátaid, legszívesebben együtt buliznál, sírnál, énekelnél, tombolnál, játszanál velük!

Minden dallam, minden stílus egy külön világ, és nagyszerű dolog, hogy ha egy bizonyos hangulathoz van kedved, akkor ahhoz illő zenét hallgatsz. A jó zenében minden benne van: az egész élet.

Nagy közhely, de igaz: zene nélkül nem lehet élni!

Óccsóé' a diploma!

2008-08-03T11:02:00.001+02:00

Szépen virágzik a feketepiac! Kaptam egy spamet (a "hogyan növeld meg saját péniszed méretét" levelek mellett), ami így hirdette magát:
"No study! Buy diploma..." a folytatást nem láttam, mert kitöröltem.